Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883

16

valódi szükségérzetet elégítenének ki; jóllehet főleg a modern nyelvek iránt a szükségérzet nálunk sohasem vált követelővé, pedig a próbatételek, tehát az elöljáróság jóakarata és áldozatkészsége nem hiányoztak.

Tartottunk az év folyamán 11 akadémiai és 15 közis- kolai széket. Ezekben a szokásos folyó ügyeken kívül tüzetesen foglalkoztunk a supplicatio, országos nyugintézet, a gimnáziumi és akadémiai ének- és zenetanitás, az u. n. úri eonvictus, szépészeti és műrégészeti muzeum áthelyezése, országos kiállítás «stb. kérdéseivel s az ezekre vonatkozó véleményünket közöltük az illetékes felügyelő hatósággal.

A supplicatiot, mint összekötő kapcsot a nagy közönség szíve és a főiskola között, fentartandónak ; a minisztérium által tervezett országos nyugintézetet kívánatosnak véleményeztük, úgy azonban, hogy jelenleg létező s túlnyomóan a tanárok összerakott vagy fáradtságos szellemi munkával szerzett filléreiből gyűlt nyugintézeti tőkénk sértetlen maradjon.

Az ének- és zenetanitás tárgyában főleg a felügyelet szabályozását s a kisegítő személyzetnek és az énekés zenekarnak a vezető tanárhoz való viszonyát találtuk módositandónak. Tartozunk azonban e tárgynál annak a kijelentésével, hogy énekügyünk, az egyetemes tanügyi bizottságnak 1883. juh 5—10. napjain tartott gyűlésében eddigelé is oly magasan állónak mondatott, amelyre a többi főiskolák s illetőleg egyházkerületek, mint eszményre tekintenek; tartozunk továbbá — történetet Írván — azt is megjegyezni, hogy e téren a reformok sürgetője mindig Ivánka Sámuel volt, akinek lelke szinte túlságos s önmagát emésztő szeretettel csiiggött egy eszményen, amely hogy nem valósult meg, az ő képzelete szerint, annak bizonyára legkevésbbé ő maga az oka.

Az úri convict üst, amelyet újabban az ungi ev. ref. egyházmegye elevenített fel, tanári karunk időszerűtlen-