Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1882
106 az a vérrel pecsételt és hosszéi idők tapasztalatai által igazolt ősi szellem : protestáns és magyar. Protestáns, a szónak nem közönséges, nem szűkkörű, nem felekezeties ; de legnemesebb értelmében. Protestáns, mert eleme volt a világosság ; protestáns, mert nem tudta tűrni a lélekre kovácsolt bilincseket ; protestáns, mert tiltakozott az ellen, hogy a tudomány egyedárú legyen; protestáns, mert követelte, hogy a gondolat szabad és hirdette, hogy a lélek mindent vizsgál, még az istenség mélységeit is ! Ez a szelleme a sárospataki főiskolának ma is. Ez a szellem szülte az újabb századok nagy alkotásait; ez a XIX. század bámulatos vívmányait is. És a sárospataki főiskola magyar is volt. Tanúnk az ég és a történelem, hogy szabad polgárokat nevelt a szabad hazának! Tanúnk az ég és a történelem, hogy hazafiasságához kétség nem fért soha ! Ilyen a sárospataki főiskola — nemes ifjúság! — ma is. Azért az az első kérésem önökhöz, hogy igyekezzenek megérteni és megértvén becsülni és megszeretni ezt a szellemet és becsületet szerezni vele az iskolának ; erőt kölcsönözni általa majdan a nemzeti közművelődésnek és ennek a sokféle érdekek által zaklatott és gyöngített hazának ! ! Más kérésem is van < »nőkhöz. . . A sárospataki főiskolának nem vetheti józanon és jogosan szemére senki, hogy ez talán nem eléggé hallgatna a kor intő szavára és nem akarná teljesíteni annak egészséges kívánalmait. Bizonyíték volna itt e szemrehányás ellen minden kő, minden szöglet, minden művelődési eszköz s a főiskolának egész környéke. Nagy és nemes feladatát tisztán látó és teljesen értő elöljárósága még igen súlyos áldozatoktól sem riadt vissza soha, hogy ez intézet lépést tartson a hazai hason- nemű intézetek legelsőivel, vagy épen példaképen járjon azok előtt. De nem hódolhatott meg s nem hódolhat meg ezután sem bizonytalan, röpke elméleteknek és hiúságon s félszeg-
