Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1882
TANÉVNYITÓ BESZÉD. Elmondta a sárospataki ref. főiskola imatermében 1882. szept. 6. EADÁ.CSI G-yÖBa-Y akadémiai igazgató. Szeretve üdvözölt nemes tanuló ifjúság ! Mielőtt a reánk váró nagy feladat megoldásához hozzá kezdenénk; mielőtt eltávoznánk innen, hogy tüzet gyújtsunk a közművelődés oltárain, hivatalos állásomnál fogva, nehány szóm van önökhöz. Nehány szóban némi felvilágositás, egy pár őszinte jó tanács, miket a kiosztott törvényekbe befoglalni, §§-okba szorítani nem lehetett. A sárospataki főiskola, melynek életében — a Gondviselés kegyelméből — a mai napon ismét új évet nyitunk, negyedfél század óta szolgálja immár a közművelődés szent ügyét s ezáltal az egyházat és hazát. Szellemi forradalom szülte ; fejedelmi gond és bőkezűség növelte nagygyá; a hazai protestantizmus vére hullása és szeretete védelmezte és tartotta fenn. Vihar, irigység, roszakarat, zsarnoki önkény meg-megtámadta, de nem bírt vele. Onfentartó, vész- és viharral dacoló ereje saját szellemében gyökerezett. E szellemet elaltatni, kioltani nem lehetett. Negyedfél század óta igen sok külső-belső változáson ment át főiskolánk. A Perényiek, Rákóczyak, Kopá- csyak, Comeniusok és annyi más dicsők ide vissza- szálló lelke nem ismerné fel e szent falakban a tudománynak és lelkiismereti szabadságnak ősi templomát, de bizonyára felismerni az ősi szellemet ! E szellem a százados változások és ujraalakítási műveletek között is mindig ugyanaz maradt; az a hagyományos,
