Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1881
18 erőteljes, tanulságos vonásait adván e két bűn nyilvánulásainak s rábeszélő, meggyőző szónoki szóval intvén ezeknek gondos kerülésére. Az egész szónoki mű egy már megerősödött s gyakorlott tehetségre valló dolgozat ; lelki gyönyörűséggel s kitüntető dicsérettel Ítéljük neki oda a kitűzött jutalom nagyobbikát. A nyertes mű szerzője Hallgató János végzett hittanhallgató. A Vay-féle nagyobb, még az elmúlt iskolai évről visszatartott díjra, a következő egyházi-beszéd-irodalomtörténeti kérdés volt kitűzve : „Irassék egyházi-beszéd-irodalomtörténeti tanulmány, Kolmár József egyházi beszédei felett, kimutattatván e tanulmány folytán Kolmárnak, mint egyházi beszédirónak értéke és jelentősége.“ Amennyire kellemetlenül hatott reánk az, hogy e tanulságos, a figyelmet hazai protestáns egyházi szónokaink egyik kimagasló s eddig még utói sem ért alakjára felhívó tanulmányra, egyetlen egy egyén vállalkozott, épen oly jól esik másrészről nyilvánitanunk, hogy ez egyetlen dolgozatot gazdag és örvendetes kárpótlásnak találhattuk a pályázati eredmény számbeli terméketlensége mellett. A beadott s következő jeligével ellátott dolgozat : „A lelki tanító az ő belső meggyőződéséből hirdeti az igazságot,“ (Kolmár), egy szorgalmas, lélekkel és kedvvel folytatott tanulmány eredménye. Már maga, a pályamű tervezete, a tárgyalási menet beosztása, egészséges és a rendszeres gondolkozást megszokott erőre vall. Előbb alaposan ismérteti Kolmárnak theologiai álláspontját általában, majd végig kiséri mindazon mozzanatokon, melyek egy egészséges szónoki műalkotásban mulbatlan előkerülnek s mindenütt és minden állítását bő és találó idézetekkel támogatván, tárgyalásának és egész tanulmányának végeredményeként egybeállitja Kolmárnak, mint egyházi szónoknak egységes képét s kimutatja helyét, értékét és jelentőségét magyar egyházi beszédiróink jelesebbjeinek sorai között. Két dolog van csak, minek tárgyalását örömmel vettük volna szerzőtől s mi szintén Kolmár méltatásához tartozott volna ; az egyik Kolmár eredeti magyar szellemének, azon érdemének kimutatása, hogy mig előtte s utána a magyar egyházi beszédirodalom is a német s általában a külföldi theologiai felfogások behatása alatt állott, ő minden izében első magyar theologusnak mondható ebből a korból ; a másik az a hatása, melyet az egyházi szónoklattanra, mint tudományra gyakorolt, már csak az által is, hogy egyházi beszédgyiilteményének első kötetében megvont egyházszónoklattani elvei, erőteljes és józan irányba terelő útmutatásoknak tekinthetők egy helyesebb homiletikához. Mindeme kívánság azonban csak mintegy figyelmeztetés szerzővel szemben, abból a célból, hogy majd későbben ezen oldalról is tanulmányozza, olvas-
