Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1880

köztünk s a főiskola iránt érdeklődő nagy közönség közt állandó összefüggést tartson fönn. Szeretjük hinni, hogy főiskolánk amaz egyéni jellegét, melyet Magyarország közművelődésében három század alatt szerzett, a modern nivelláló törekvések közt sem veszítette el ; hogy a tanügyi szabadság szelleme, menten kinövéseitől s napról-napra nemesbedve, máig felismerhető arculatot ad e törekvéseiben ifjú, bár évei és tapasztalataiban idős intézetnek. Közlönyünk híján most csak kevesen, talán épen csak a főiskolával közvetlen érintkezésben állók tudják, hogy ez anyaintézet minő átalakuláson mentát az utolsó féltizedben kül- berendezése, iskolai helyiségeinek, gyűjteményeinek reformjában. Még kevesebben vehetik észre ama szellemi helyt-állást, melyet a főiskola hazai alkotmányos korszakunk óta minden nevezetesebb közművelődési kérdésben elfoglalt, mert nyilatkozatai sporadice, központi közlönyünk hiányában szétszórva jelennek meg. Ismételjük : megvan hitünk az intézet úgy anyagi, mint szellemi önállóságának szilárd volta iránt, melyet a nagy közönséggel való érintkezés a mondott közlöny útján csak fokozhat. Irodalmi körünk hatékonyabb munkásságának pedig elengedhetetlen feltétele a kívánt közlöny életbeléptetése. Itt lesz módjában a körnek kifejteni azon elvi szempontokat, melyek őt a közoktatás minden kérdésében vezérlik, melyek a tankönyvek írásában irányadók. Itt lesz módjában elmondani közönségünknek kívánalmait, melyeket irodalmi körünk irányában formál. Itt fejlődhetik ki azon élénk érülközés, eszme- zsurlódás, mely az együvétartozás érzetét ápolja s egyúttal biztos jövő csiráit rejti magában.

Sőt a közlöny megindításán és fentartásán is túllátott irodalmi körünk, midőn különben is a saját arca verejtékéből szerzett tiszta jövedelem után anyagi eszközöket kért társulati önhatóságának megszilárdítására. Ugyanis midőn a kör megalakulásakor alapszabályai első §-ába fölvette, hogy hatásköréhez mért támogatása mellett „a tankönyveken és közlönyön kül magasabb értékű és egyetemesb érdekű müvek megjelenését is feladatai közzé sorozza,“ oly kötelességet vállalt, melyet adott viszonyaink közt előbb-utóbb be kell váltania. Ily egyetemesb érdekű önálló müvek írásában és kiadatásában sem állt hátrább főiskolánk tanári kara, bármelyik hason- rangu intézet tanári kara mellett. Több ízben akadémiai ifjúsága segélyét használta fel egyik-másik tanár, hogy munkája