Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1880

kiemeltem. Szerző észjárásából és előadásából világosan kitűnik, hogy elméleti, politikai képzettsége alaposabb és szélesebb körű, mint a 3-ik számú munka Írójáé. Különösen tanúskodik e mellett azon körülmény, hogy a pályakérdés általános részét sokkal nagyobb figyelemre méltatja, mint az utóbbi. Részletesen kifejti a nemzetiségekre vonatkozó általános politikai elveket s csak mintegy mellékesen alkalmazza azokat a mi hazai viszonyainkra. S ezt igen helyesen teszi. Mert igaz, hogy amaz elvek tűzpróbája a gyakorlati élet ; de az iskola falai közt lehetetlen olyan tapasztalatokra szerttenni, melyek gyakorlati kérdések kielégítő megoldásához nélkülözhetlenek.

Az 1-ső számú pályamunka, melynek jeligéje : „Egy nyelv, egy szokás, két nemzetiség, két nemzet; több nyelv, több szokás, egy nemzetiség, egy nemzet,“ a három közt úgy irályára, mint előadására és felfogására nézve kétségkívül a leggyengébb.

Sok benne az ellenmondás, az értelmetlenség és a tévedés.

így például az, amit a társadalmi és politikai értelemben vett nemzetiségekről mond, teljesen zavaros, úgy, hogy ezt a distinctiot az ő előadása után bajos volna megérteni.

Yagy mily helytelen felfogásról tanúskodik azon állítása. mely- szerint a nemzetiség eszméje csak ott nyilvánulhat, ahol egy nemzetiség több állam alkatrészét képezi ; s e hibás felfogás még ellenmondásba is keveri szerzőt önmagával, mert fennebb meg azt állítja, hogy az olasz egység érdekében folytatott küzdelem nem volt nemzetiségi harc.

Éhez hasonló helytelen állítás, hogy „valamint a szabadsággal és egyenlőséggel ellenkezik a kiváltságos osztályok fennállása, úgy a nemzetiségi törekvések célja, mely az uralkodásban nyilvánúl, szintén ellenkezik a szabadsággal.“ E szerint a szabadelvű politika szempontjából a magyar nemzetiségi törekvések is, mint a közszabadságot sértők* kárhozatosak lennének, s e szerint jogos és jogtalan nemzetiségi törekvések közt nem lenne különbség, hanem miután minden nemzetiségi mozgalom végcélja az uralkodás, ennélfogva a nemzetiségeknek már létezésök is ellenkeznék a szabadsággal, mintha bizony egyik nemzetiség uralma a másik felett másképen nem is volna gyakorolható, mint a közszabadságot megsemmisítő zsarnokoskodással.

Szemelvényül ime még nehány galimathias : „Az önállóság, egyenjogúság más nemzetekkel — úgymond — csak a politikai vagy uralkodó nemzetiséget illetik meg.“ Vagy egymás helyen: „A szép, a jó* a nagy, nemcsak az ember természetében fekvő nagyszerű cél, hanem egyszersmind az emberiségnek közös ideája, melyre törekedni, termé______37_____