Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1879

59

ségét, a legtöbb esetben helyesen lehet megítélni azon magatartásból, a melyet az iskolai olvasó-egyletek iránt tanúsít.

Sok tekintetben fontos és eléggé nem méltányolható egyesületek ezek, különösen oly tanintézetekben, hol több tudományszak van egymás mellett, már csak azon egyszerű oknál fogva is, mivel az olvasó-körök termeiben mindenik tanuló levetkőzi egyik vagy másik tudományszakhoz való tartozásának jellegét, le az azokkal együtt járó előítéleteket; az ily körökön kívül marad a collégialités, a pajtáskodás, a sokszor boszantásig felkapott és negélyezett szójárás , vagy magaviseleti fonákság ; itt a különbségek elsimulnak, itt mindenki egyenlőnek érzi, tudja magát; itt mindenki úgy és aként mutatkozik, a mint jogot tart e címhez : a müveit társadalom tagja.

E cim szép és kecsegtető voltát érezte a főiskolai ifjúsági olvasó- egylet ezen iskolai évben is, midőn számarányához felettéb szűknek mondható olvasó helyiségét, a tőle kitelhető áldozatok árán, olyanná tenni igyekezett, hogy az már külsejénél fogva is magán hordja az akadémiai ifjúság társadalmi műveltségének érdemjegyét.

Az ennek érdekében tett beruházások a következők voltak : egy új pamlag, egy ovál-alakú nagy asztal és 12 szék ; egy kettős, bronzkarú, új szerkezetű lámpa; 2 sakkjátszma és 5 új laptartó. Az olvasóterem ugyanis a megelőző években, csak nappal volt nyitva és csak olvasni valók által nyújtott szórakozást tagjainak. Ez évben azonban az állandó világítás és a sakkjátékok behozatala, az egylet életében örvendetes haladásként jelezhető.

A társadalmi művelődés közvetlen eszközei voltak a lapok, részint a politika és társadalom, részint a tudomány és szépirodalom, részint a komoly ismeretterjesztés és a könnyed éle köréből válogatva. E lapok a következők: „Pesti Napló,“ „Hon,“ „Egyetértés,“ „Függetlenség,“ „Fővárosi Lapok,“ „Vasárnapi Újság,“ „Ország-Világ,“ „Magyarország és a Nagyvilág,“ „Koszorú,“ „Magyar Nyelvőr,“ „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap,“ „Protestáns Hetilap,“ „Erdélyi Prot. Közlöny,“ „Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő,“ „Keresztyén Magvető.“ „Jogtudományi Közlöny,“ „Bolond Istók,“ „Borsszemjankó,“ „Üstökös“ és a „Zemplén;“ összesen húsz lap. Látható, hogy e szám eléggé tekintélyes ; az pedig mindenesetre figyelemreméltó dolog, hogy az egylet évenkint 210—220 forintot fordít a hazai hírlapirodalom felvirágoztatására.

Az egylet anyagi szükségeinek fedezéséhez minden tag — aka-