Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1879

den embert egyaránt megillető áldásaitól, s ez a több ponton annyi merészséggel folytatott harc, küzdelem az emberi közjogokért, azok nevében, kik, bár anyagi módjuk nincs hozzá, vágynak az igazság világossága után s ezt a nemes küzdelmet csak akkor adhatja fel megnyugvással a protestáns egyház, ha majd az emberiség boldogitói elegendő számú oly intézetekről gondoskodnak, a melyek, mint főiskolánk is, a tudomány mellé egyúttal kenyeret is ad legtöbb tagjának s tudomány szomja mellett egyúttal a megélhetést is könnyebbé, vagy legalább lehetővé teszi.

Összehasonlitást téve az akadémiai ifjúság mai és a tiz év előtti létszáma között, úgy találjuk, hogy az akadémiának az 1869/7 o- iskolai évben 221 tagja volt, a mai 162 taggal szemben. Ez az 59 különbség mindenesetre jelentékeny apadást tüntet fel, ha magát a rideg számadatot tekintjük; de megtalálja természetes magyarázatát, ha az akkori koráramlatokra csak futólag is visszagondolunk. Magyarországon talán alig volt idő, midőn a tudománynyal inkább űztek volna az emberek szerencse-vadászatot, mint épen a hetvenes évek kezdetén ; midőn oly kevéssé fogadtatott volna el az irás ama szép elve — engedelmet kérek, hogy e helyen is a pap és theologiai tanár szól belőlem, a biblia fenséges és kedélyemelő világnézetével — „a tudományt vegyétek inkább, mint a színaranyat.“ A minél kényelmesebb és előnyösebb megélhetés, kövérsége után mérlegelte a tudományt s ifjaink odahagyva a kevésbbé kecsegtető pályákat, azt a tért, hol az isméret nem mindig fizette ki magát, rohamosan özönlötték el a reál-ismé- reteknek dús aratást és kevesebb gonddal előteremthető kenyeret Ígérő mezejét. Csak egyetlen adatot említek fel annak bizonyítására, hogy talán jó helyen keresem a feltüntetett létszám apadásának okát. Már az 187°/i-ik, tehát mindjárt a következő iskolai évben, az akadémiai létszám 221-ről 181-re esik alá, vagyis egyszerre 40 különbséget