Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1879

108

patak, 1863., újra 1870. XXII. Ásványtan, algimnáziumi oszt. számára. Sárospatak, 1864.. újra 1874. XXIII. Rövid utasítás a rovarok fogása és eltartása körül. Sárospatak, 1864. XXIV. Német olvasókönyv. A szöveghez alkalmazott szótárral, felgim- náziumok számára. Sárospatak, 1867. XXV. Részt vett a testvére Soltész Ferenc által több tiszttársak közreműködésével szerkesztett „Magyar-latin szótár“ készítésében, mely 1867. Sárospatakon jelent meg-. XXVI. A füvészet alapvonalai, tekintettel a műveltebb néposztály szükségeire. A magyar tudományos akadémia által 1869-ben a hölgyek dijával és egy bronz éremmel koszorúzott pályamű. Számos fametszettel. Budapest, 1873. Kiadja az akadémia. XXVII. Kéziratban maradt: „Az orvostaniam' tapasztalat, Zimmermann után“ cimü műve, melyet az akadémia 45 aranynyal jutalmazott, de kinyomatása az akadémia pénzviszonyai miatt elmaradt. Az itt felemlített művek mellett a tekintélyesebb lapokat is gyakran megtisztelte cikkeivel, s a Sárospataki Füzetek, Athaenem. Tudománytár, Vasárnapi újság, Gazdasági lapok hasábjain több közérdekű értekezésével találkozhatunk.

Ha végig gondolunk azon műveken, melyeknek címeit az imént voltam szerencsés felsorolni: meggyőződhetünk először is arról, hogy Dr. soltész János irodalmunk fokozatos fejlődésével együtt haladt, mert irói működését azon időben kezdte meg, midőn hazánkban még a természettudományok ápolásáról, műveléséről a szó valódi értelmében szólni sem lehetett s még 1867-ben a magyar tudományos akadémia pályaműveért jutalommal tüntette ki.

Midőn Soltész első nyomtatott müve megjelent, akkor még a magyar tud. akadémia valósággal a kezdet nehézségeivel közdött. Egyrészről jövedelme oly csekély volt, hogy a természettudományi kísérletekről s az ország különböző részeiben teendő tudományos utaztasásokról még csak álmodni sem lehetett. Másrészről az akkori magyar tudósok között a szó valódi értelmében természetvizsgáló oly kevés volt, hogy az akadémia természettudományi osztályát majdnem teljesen orvosokkal kellett betölteni. A mai nap már oly virágzó s csodás hódítást művelt „Kir. magyar természettudományi társulatot A akkor még nem alapította meg Bugát Pál; a magyar orvosok és természetvizsgálók még nem tartottak vándorgyűléseket. Ezeket felgondolva, jogosan mondhatjuk, hogy dr. Soi-