Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1879
101 ajkáról senkinek senki el nem veheti s e részben a legkisebb próbálkozás, Istenkisértés.“ 1861-ben az algimnáziumban a szakrendszert osztályrendszer váltotta fel. Ekkor dr. Soltész már csak a felgimnáziumban működött, mint természetrajz és német nyelv tanára. 1867 — 1872-ig pedig pusztán a természetrajz tanitásával foglalkozott. Az 1872. év julius 8., g-ik napján Sárospatakon tartott egyházkerületi közgyűlés, saját kérelmére, nyugalomba helyezte s 38 évi tanári működés után, bokros érdemeinek elismerése mellett, évi 700 forint nyugdíjjal jutalmazta. Annak, hogy a fötiszteletü egyházkerülettől nyugdíjaztatását kérte, egyik fő oka az is volt, hogy 1870. május 25-én, egy szekér feldőlése következtében, balszeme világát teljesen elvesztette. A munkához szokott férfi, nyugdíjaztatása után sem tudott már tétlenül élni s a tanári pályáról lelépvén, ismét Aesculáp szolgálatába állott be s 1873—75. évben Bihar-Nagy-Bajom városának községi orvosa volt. A különben elég erőteljes és egészséges, de már 66 éves férfira azonban már kimeritőleg hatottak a fárasztó orvosi teendők, s a hű munkás annyi év után nyu- godtabb élet után vágyott s azt fel is találta a Patakkal szomszédos szabolcsmegyei helységben, Vison, hol élete utolsó 4 évét Ferenc testvére jószágán töltötte. Itt halt meg rövid 4 napi szenvedés után, 1879. március 6-ik napján s itt nyugosz- nak hamvai is. Dr. Soltész János, alacsony, de izmos testű s kissé rövidlátó volt. Élete egyik bizonyíték a mellett, hogy a mértékletesség legerősebb bástyája az egészségnek, mert igazán el lehet mondanunk, hogy ő 70 év alatt alig volt beteg. A jó kedélyt egyik ember betegség elleni szernek, a másik az egészség kifolyásának tartja, de abban mindnyájan megegyezünk, hogy az megbecsülhetetlen kincset ér. Dr. Soltész ez égi adománynak is birtokában volt s mintegy bebizonyította azon állítás igazságát, hogy „a szellem és a jó kedély tápláléka a munka marad örökké.“ Anekdotáival, satiricus verseivel s találó megjegyzéseivel gyakran mulattatta a társaságot, ha azt barátai s bizalmasabb emberei alkották. Egészséges testében müveit lélek s jóérzésü szív lakott. Szerette a szeretetre érdemeseket, de viszont mások szeretetét ő is igyekezett kiérdemelni, s hogy azt meg is nyerte, arra életében több példával találkozunk, így p. o. tanártársai egy ízben egyik legszebb célú s legbe