Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1878

5

évre, a tanszékek számát 8-ra emelte ; reánk nem parancsolt ugyan semmit, de megküldte hozzánk a szabályrendelet mását, azon felhívással, akarjuk-e annak elvei szerint berendezni jogakadémiánkat, mert ha erre két hónap alatt hajlandóságot nem mutatnánk, ő excellenciája sem lesz hajlandó már a jövő évre jogakadémiánkhoz az államvizsgálati bizottságot kinevezni.

Az akkori jogtanárok megtették alkotmányos észrevételeiket, illetőleg nehézségeiket ezen meglepetés, ezen „douce violence“ ellen ; a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés felirt, de hogy tanintézetének ezen ágát a szünetelés veszélyének ki ne tegye, az áldozatot meghozta, s az átalakítást ő excellenciája megelégedéssel vette tudomásul.

S ime alig 5 rövid év múlva mi történik? A jogi szakoktatás érdekében úgynevezett enquête tanácskozmány hiva- tik össze, s a jogakadémiákra vonatkozólag következő kérdés terjesztetik eléje: „Az országban feles számmal létező jogakadémiák megfelelnek-e mai szervezetükben a jogtanulás követelményeinek? Nem szolgálnak-e némileg a jogi képzés színvonalának alábbszállitására ? Yan-e szükség általában annyi jogakadémiára, amennyi jelenleg fennáll? S nem volna-e célszerűbb azok egynémelyikének megszüntetésével inkább még egy egyetemet állítani föl?“

Távol legyen tőlem kétségbe vonni az általam mélyen tisztelt miniszter urnák azon jogát, hogy ily tanácskozmá- nyokat tetszése szerinti időkben egybehívhasson, s azok közül hívhassa össze, a kikből jónak látja ; sőt elismerem, hogy oly országos kitűnőségek eszmecseréje, minők a tanácskozmány tagjai valának, az olvasónak minden körülmények közt rendkívüli élvezetet nyújt. De miután a protestáns jog- akadémiák kérdése is belevonatott a tanácskozmány keretébe, szabad lesz tán azon szerény nézetet kifejezni, hogy egynémelyík kérdést aligha jobb nem lett volna 1874. előtt fölvetni ; s hogy vidéki jogakadémiákról lévén szó,