Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1878
35 dicséretes törekvésének édes gyümölcseit s ne feledje el, hogy a nemes verseny fölszentelt csarnokának homlokzatán, az evangéliumi gazda eme szavai vannak, intésül, följegyezve: „Barátom! mi módon jösz ide, holott nincsen lakodalmi köntösöd ? ! “ A 3-ik és 5-ik szám alatt bejegyzett dolgozatokról, már a legcsekélyebb elismeréssel sem lehet nyilatkoznunk. Az elsőbb, a melynek jeligéje: „a ki hiszen én bennem, nem én bennem hiszen, hanem abban, a ki engem elbocsátott.“ János. XII: 44. érthetlen keveréke az érettlen gondolatoknak. Szerzője abban a téves nézetben volt, hogy minden igénynek eleget tesz, ha valamennyi esettlen mondatát külön kikezdésbe teszi, hogy igy, legalább szemre, negélyezze a vagdalt rövidséget. Mutatványul s szerzőnek is gondolkodás és eszmélkedés tárgyául, csak egyetlen helyet idézünk, művének mindjárt kezdő soraiból : „A keresztyén egyház valamennyi nagy horderejű tények emlékére ünnepet rendez, melyek mindmegannyi rúgok szerepelnek az összes keresz- tyénség életében“ sat., a mely helyen, az ügyetlen és nem világos fogalmazás miatt, nem tudja az ember kivenni : a nagy horderejű tények-e hát, vagy az emlékünnep , rugói az összes keresztyénség életének ? Az 5-ik számú, „Nem adott nekünk az isten félelemnek lelkét, hanem erőnek és szeretetnek és józan elmének lelkét.“ II. Timoth. 1: 7. jeligés mű, minden egyéb, csak nem pünkösti urvaesorázásra készített szertartási beszéd s az egész valóban csak igen közönséges, a legkisebb emelkedettség nélkül irott s hamarjában oda vetett szószaporitás a szeretetröl. Magáról az úrvacsorájáról, a hozzá kötött gondolatokról és érzelmekről, benne pár szó s az is csak erőszakkal beékelve, hogy egészen ki ne maradjon. Mily termékeny vezérgondolat állott pedig szerző előtt épen az általa, azt hiszszük : inkább csak véletlenül mint öntudatosan választott jeligének, a melyben a három legmagasztosabb pünkösti gondolat: a rendithetlen bátorság, az értelmi felvilágosodás és az együvé tartó szeretet, mint az isteni lélek adománya, van oly szépen feltüntetve? Az ilynemű pályázatoknak épen az volna tulajdonképen való célja és képző hatása, hogy az összemérkőző verseny által, kiki megpróbálja erejét s gyakorolja önállóságát, úgy a felfogásban, mint a kivitelben; azért rosznéven kell venni a szerzőtől, hogy utóbeszédében még csak meg sem kísérletté az eredetiséget; hanem, úgyszólván, lemásolt egy közkézen forgó szertartási beszédet, nem félvén, hogy majd fülébe kiáltjuk az irás ama szavait: „íme, én *
