Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1878

Bl

államunkat összezúzva, az egyházat és erkölcsöket megromolva találta, s a reformációt a jobbak, mint jobb jövő zálogát üdvözölték ; hogy a mohácsi vész után bekövetkező zavarok, a kettős királyság, jó szolgálatot tettek a hitújítás terjedésének (ámbár ezeket már az első cikkben is elmondta). Megemlíti az erkölcstelenség terjedését lefelé, a nép alsó rétegéig (ezt is ismétli), csak a polgári osztálynál talál kivételt, hol az erkölcsiség még legjobb lábon állott ; a török uralom erkölcstelenitő befolyását, mely túlzásnak is megjár. Abból pedig, hogy a reformátorok puritán prédikációi miuő bűnöket emlitnek fel, nem lehetne egyenesen a romlottságra következtetni, mert ők meg a másik szélsőségbe estek komor, de akkor nagyon időszerű erkölcsi leckézéseikkel.

Ezután szerző áttér a műveltségi állapot fejtegetésére. Előadja, hogy tudomány, művészet, ipar, melyek Mátyás korában virágzásnak örvendettek, ő utána a reformációig miként hanyatlottak le fokról fokra, mig aztán a reformáció mindezen téren egy jobb jövő kiindulási pontját képezi.

Azután részletesen a művelődési tényezőket, nevezetesen : a) az iskolák állását említi; felhozza, hogy a különböző papi, latin iskolák a nemzeti művelődésre nem sok befolyással lehettek ; szól az iskolák akkori szervezetéről, a triviumról és quadriviumról (Sz. G. után), a pécsi, budai és pozsonyi főiskolákról, a külföldi egyetemek látogatásáról, mely azon arányban emelkedett, melyben a hazai iskolák elpusztultak vagy lehanyatlottak ; említi, hogy a hazatért iljak a reformációnak buzgó terjesztői vagy pártfogói voltak. Előadja, hogy a protestáns iskolák mily hatalmas tényezői voltak a hitújítás terjedésének, s hogy a katholikusok is miként kényszerültek iskoláikat javitni. b) A nyomdákról szóltában azoknak hatását egy kissé nagyítva adja elő (69. 1. 8. sz.) ; azután kellőleg méltányolja a nyomdáknak a reformáció körül kifejtett munkásságát.

c) A könyvtárakról szólva, a Corvináról a régi felfogás szerint említi, hogy azt a török pusztította volna egészen el (72. 1. 10. sz.), holott az újabb kutatásokból kitűnik, hogy több kallódott el az udvar és lelketlen kezelők elajándékozása vagy elárusitása folytán, mint a török keze által. Úgy látszik, hogy a török már csak a maradékot vitte el ; utóbb szerző maga is rátér ezen tényre.

d) A magyar nyelv használatát adva elő, megemlíti a Mátyás alatti és utána következő állapotokat ; a magyaroknak 1. Ferdinand idejében anyanyelvükhöz való erős ragaszkodását, s annak a hitújítás folytán az irodalom terén is erőteljes lendületét.