Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1878
13 zanak : a küzdés fáradalmait csupán a szellemi magasb elégtétel kedvéért megszeressék ; egyszóval belőlük jó protestáns magyar emberek váljanak. Már pedig tény, oly tény. melyen egyhamar nem változtathatunk, hogy épen a magyar elemnek azon zöme, mely egyházi és iskolai ügyeinkben vezérszerepre hivatva van, nemzetünknek fentebb is jelzett hajlamánál fogva, épen a jogi tanintézetekből kerül ki. A másik körülmény azon fordulatra, sőt mondhatni forradalomra vezeti tekintetünket, mely napjainkban jogéletünk s általában a társadalmi tudományok terén végbemegy. Jogi rendszerünkből a szorosan vett nemzeti elem az ősiséggel, adományrendszerrel s több efélékkel nagyrészben eltávolíttatott, s a tudomány férfiai a nemzeti szellemben való új alkotás s az európai elem bevétele közt egyrészben habozva állanak. E küzdelemben, mely talán évekig el fog még tartani, jogakadémiáink is nevezetes tényezőket képezhetnének, mind a tanszék hatalmával, mind pedig, ha kellőleg szervezve lesznek, irodalmilag is. A harmadik körülmény, mely figyelmünket szintén megérdemli, abban áll, hogyha mi, protestánsok, megszüntetnék is fennálló jog- akadémiáinkat, más hitfelekezetek ebben aligha követnének. Már pedig senki sem tagadhatja, hogy mind az állam-, mind a jogtudományoknak vannak olyan ágai, melyek ahozképest vezetnek különböző eredményekre, amint különböző felfogás szerint adatnak elő. Ily irányzatok még az államok által fentartott tanintézetekben is gyakran észlelhetők, ahozképest, amint az állam jelleme változik. Midőn azonban jogakadémiánk fentartásának szükségét ekként hangsúlyoztuk, okvetlenül hivatkoznunk kell még további áldozatokra is, hogy az a hozzákötött reményeknek megfeleljen. Itt önkénytelenűl felmerül azon kérdés : hogy ha a hozandó áldozatok egyházkerületünk anyagi erejét haladnák, micsoda módok kínálkoznának még jogi tanintézetünk fentartására ? Mi abból az örvendetes körülményből indulván ki, hogy egy nemzeti alkotmányos, s oly jóindulatú kormánynyal van dolgunk, melynek a hazai közművelődés ügyén kívül más mellékcéljai nincsenek, jogi tanintézetünk fentartására még mindig látunk módokat. Egyik mód lenne az, hogy miután a felső tanítás főelvét az öntanulmányozás, az önmunkásság képezi ; s miután mind a jog-, mind az államtudományok körében vannak bizonyos alaptudományok, melyeket okvetlenül nyilvános tanszéken kell előadni s minél több oldalról megvilágítani ; de vannak olyan melléktudományok is, melyeket amazok segélyével önmunkásság által is elsajátíthat a felsőbb tudományok növendéke : az állam csupán annak kijelölésére szorítkoznék, hogy a jog- és
