Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1876

13

Az 1. számú kissé felületes és kissé ügyetlen bevezetéssel megy át a darwinismus ügyesebb tárgyalására, s e ponton, magát Darwin „A fajok eredete“ cimü müvét vevén alapul, megveri a 2. számút, de a theológiához való viszonyát tárgyalva, a munka zömében nagyon visszamarad a 2. számú mögött, mig a befejezésben a darwinismusnak a valláshoz való viszonya előadásánál sokkal belátóbb, ügyesebb a másiknál.

A 2. számú pályamű teljesen tárgyszerű s ügyes bevezetéssel kezdi, s az első részben a darwinismus előadásánál, ha nem oly világos is, mint társa, de szélesebb körű tanulmányt mutató, mig a 2-ik részben a darwinismust a theológiához viszonyában vizsgálván, sokoldalú s alapos tanulmányt tüntet fel, s ha a befejezésnél nem is oly szerencsés mint társa, de müve egészében jobb, több tanulmányt mutató s kevesebb gyengékkel bir. De mivel annyi előnye nincs az 1. számúval szemben, hogy azt mellette elejteni lehetne, a dijat megosztani indítványozzuk, oly formán, hogy a 2. számú, a dij nagyobb, az 1. számú a dij kisebb felét nyerje.

A második hittanszaki pályakérdésre: t. i. a Vay-féle kettős díjra, két egyházi beszéd érkezett. Számra nézve ugyan a pályázatot nem mondhatjuk gazdagnak, de tekintve annak végeredményét, a kiállított szellemi termelés értékét, örömmel fogadható kárpótlást látunk abban, hogy a beadott két egyházi beszéd, méltán becsületére válik szerzőjüknek, sőt tekintve azt, hogy itt előttünk kezdők állanak, kitüntető elismeréssel kell fogadnunk amaz otthonosságot, melynek a szerzők, dolgozatukban kétségtelen tanujelét adák.

Az első szám alatt bejegyzett egyházi beszéd, a következő jeligét tűzte homlokára: „Isten örökkévalóságot tett az emberszivbé le“; s becsét és benső súlyát mérlegelve, mindenesetre ezt illeti meg az első hely és jutalom ; több ok miatt. Mikor a pályakérdés kitüzetett, szándékosan jelöltünk ki egy nagyon ismeretes, egyházi beszéd irodalmunkban sokképen feldolgozott szöveget és pedig épen azon célból, hogy majdan próbára tegyük a versenynél, a jelentkezők önállóságát, eredeti felfogását a nagyon is járt nyomokkal szemben. És ez egyházi beszédnek egyik főérdeme épen az, hogy úgy a szövegnek felfogása általában, mint annak alkalmazása a részletekben, egészen önálló, eredeti tervelésre és feldolgozásra mutat ; e mellett nyelvezetében, az egésznek hangjában, van valami kedves egyszerűség, megható melegség ; úgy hogy mikor a tárgyalás folytán, minden lépten-nyomon felfel csillámlik előttünk egy-egy jó gondolat s meg-meg mozdul abban a költői rendszeres nyelv lengése, az egész egyházi beszéd oly hatást