Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1875

37

érezhető az idegen, a francia elem, hogy még hazai tárgyú müveik is nélkülözik a nemzetiességet. Annyi eredménye az iskola működésének mégis volt, hogy költői nyelvünk általa menemesbült, s hogy megkezdő az ébredést, felgyújtotta a hazafiui lelkesedést.

A francia iskolával egyidőben, ugyanazon hazafiui lelkesedéssel, de eltérő irányban kezdték költészetünket átalakítani a klassikai iskola tagjai. Ezek az ó klassikai, a görög-római költői alakot s szellemet ültetvén át költészetünkbe, megalapítói lettek azon nemes iránynak, mely Berzsenyi és Vörösmarty halhatatlan müveiben érte el a tetőzést. Baráti Szabó Dávid Virgil Aeneásának, Révai Miklós Homer Illiásza I. énekének fordításával, Rajnis József „A magyar Helikonra vezető Kalauzával"’, és legkiváltképen Virág Benedek epigrammjai-, epistolái- és ódáival, azon férfiak, kik a maradandóbb hatású klassikai irány úttörői s a költői dictio teljes átalakítói voltak.

Majd e fentebbi két iskolát a népies irányú iskola követte, mely a költészethez tárgyat, hangot és alakokat a népéletből, a nemzet történetéből kölcsönözve, egy önálló s a nemzet saját érzéseit visszatükröző költészetet teremtett.

A költészetben különösen az eposzt, verses regényt s a drámát mivelte ez iskola előszeretettel. Ezekben kivált Dugonics András ez iskola vezére tűnt ki ; eposzain és regényein kivül különösen : „ Toldi Miklós,“ „Etelka Karjelben.“ „Bátort Mária" sat. cimü drámáival, melyek ugyan költőiségükkel nem, de a lelki állapotok festésének hatályossága s a nemzeti érzés dús kifejezése által, korukban közked- vességü olvasmányok voltak. Dugonics után gr. Gvadányi József a kitünőbb, kinek verses regényei („Bontó Pálnak és gróf Benyovszki Móricnak Életek) a népies jellemek festésében ragyogók, de s általában ez iskola termékei a minő mérvben nélkülözik a költőiséget, épen oly mérvben telvék tartalmi ízléstelenséggel.

Ez iskolából vált ki egy kisebb kör, az úgynevezett debreceni kör (Földi János, Csokonai Mihály, Kovács József sat.), mely különösen a külső alakra, csinra (mérték és rim) több gondot forditván és sürgetvén, utat mutatott egy újabb irányhoz, mely ezután nem sokkal az uj iskolában emelkedett érvényre.

Az uj iskola kezdetén az volt Íróink főcélja, hogy egyesítvén az előbbeni három különböző irányú iskola maradandóbb vívmányait, s szemelőtt tartván a szépnek fejlesztését, valamint a nyelv és költői formák ízléses és szabályos kezelését : egy önálló nemzeti költészetet teremtsen, j azt művészi fokra emelje. És e célt leginkább a

Az uj iskola kezdete