Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1874
8 A 3. §-ban szerző a találmányokat és felfedezéseket említi fel ; nevezetesen a lőporról azt állítja, hogy tekintélyek által bizonyított befolyása volt a reformatiora, de hogy kik ezen tekintélyek s minő befolyása volt, elhallgatja. E helyett beleegyeledik a vitába, hogy hol és ki találta fel valóság'gal a lőport. Azután a könyvnyomtatást veszi elé, s a felett vitázik, hogy kié ezen találmány dicsősége, a helyett, hogy a reformatioval kapcsolatba hozta volna ; egyedül annyit emlit szerző , hogy azelőtt a biblia nagyon drága volt, s ezen körülmény a könyvnyomtatás feltalálása után megváltozott. Majd az iránytűről s annak elhajlásáról értekezik s röviden említi Amerika felfedezését a nélkül, hogy ezt, mint a reformatiora előkészítő tényezőt mutatná be. A 4. §-ban az ipar és kereskedelem megindulásáról beszél, az uzsorát megint szerepelteti, a kölcsön társulatok keletkezését ismerteti, s azzal zárja be, hogy főleg az elvilágiasodott kereskedelem . . legkeményebb rugója volt a reformationak. Ezen állítás magában foglalja, hogy egy időben a kereskedelem egyházi volt; erről azonban szerző nem szól, s igy kétségben hagy az iránt, hogy voltaképen mit akart bizonyitni. Az 5. §. a tudományok feléledését tárgyalja. E sorozat nagyon tarka, a classical tudomán}rok mellett helyet kap a festészet, építészet és a természettudományok fejlődése. Ezekkel is gondatlanul s felületesen bánik el ; nevezetesen azt állítja, hogy a góth templomok fokozták a túllelkesedést s anyagi áldozatokra késztették a kegyeseket, ez eddig igazi de azután rögtön a római Péter templomról szól, s állítja, hogy Európa egész erejét arra fordította ; ugyde a nevezett templom nem góth, hanem renaissance basilika stylú, s a reformatióra szerzőétől egészen más szempontból volt befolyással, tudniillik mint cim, ürügy a bünbocsánat árulásra. A 6. §. a pápai tekintély alásülyedését elég helyes combinátioba hozza a reformatioval. De már a 7. §. a színészet elvilágiasodásába, Lecki után, nagyon belemerül, s egészen meglepőleg igy folytatja : „A kor kívánalmának árjával küzdeni többé nem lehetett s be kellett látni azt, hogy hiában való a fáradság a hitre vonatkozó dolgokban: mindenkit egy akolba hajtani.“ így jutott Pilátus is a Cre- doba! Majd a magasabb színjáték megteremtését is fejtegeti, holott ennek a tárgyalandó tétellel majd semmi köze. A 8. §. a scholasztika és mystika theologia ellen támadt visszahatást fejtegetné, de épen a visszahatás ismertetése hiányzik ezen cikkből; szerzőnek különösen ki kellett volna mutatni a mysticis- mus jótékony, s a reformatiora előkészítő hatását, de ennek nyoma sincs. A 9. §. a humanismusról szól egészen elszigetelve, holott ezen tárgynak a tudományok feléledésénél lett volna helye. A 10. §. az egyház kegyetlenkedése cime alatt főleg a hitnyomozószék működését ismerteti, de összekalandozza a keresztyénség első századait is, és igy oly térre megy, hova nem kellett volnat. A i X. §. az előbbi cikkben említett voaldenseket ismételve szóba hozza, Wyclefpe és Huss működését terjedelmesen, még életrajzi adatokra is kiterjedve, tárgyalja s azután a 12. §. Csehország állapotáról szól, mely tárgy egészen el is maradhatott volna. A 13. §. az egyház és államok közti viszony fejlődését adja elő röviden, hogy miként igyekeztek az államok az egyházi hatalom befolyása alól magukat kivonni, felhozza a politikai viszonyokat is, de csak névleg, s egy füst alatt megemlíti a zsoldos hadak keletkezését és ismételve a lőpor és könyvnyomtatás feltalálását. Hogy mennyiben kedveztek a politikai viszonyok a reformationak, ezen kérdésre felelet nem található. A 14. §. a reformatio előhírnökeit sorolja fel, röviden emlékezve működésökröl. A 15. §. az egyetemeket és iskolákat említi nehány sorban ; feljegyzi, hogy egyik és másik mikor alapittatott, de hogy azok mennyiben voltak a reformationak előkészítői, arról szerző nem tud többet mondani, mint hogy azok a tudományos műveltség előmozdítói valának. Végre a 16. §. Luther fellépésének okairól szól, életrajzát is közölvén, ámbár nem nagyon híven, egész addig, midőn a 95 tételt a vártemplom ajtajára kifüggesztette. De szerzőnek az elősorolt okok nem elégségesek; mert „ezzel a reformatio — mondja szerző — nem jött volna létre, ha egy felsőbb rendező kéz bele nem avatkozik a munkába.“ Ez ellen magában véve csak annyi kifogás lehet, hogy valamennyi okot egy felsőbb rendező kézre, gondviselésre, a történelem logikájára sat.—kinek a
