Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1871
13 alapitványon i, Csiszár alapítványon 3, Lenkey alapítványon 1, Láczay D. alapítványon 1, I.áczay J. alapit, i, Csicseri-Mokcsai alap. 2, Korláth alap. 1, Ragályi alapitványon 4, Puki alapitványon 1, Tóthpápai alapitványon 1, Ferenczi-Haragos alapitványon 1, Horvát Mária alapitványon 3, Hutka alapitványon 1, Fogarassi alapitványon 1, Gyulai alapitványon 2, Német tábornok alapitványon 3. Ezen kivül 36 szegény és szorgalmas gimnáziumi tanuló ingyen kapott tankönyvet, 6-nak tandija elengedtetett. Valamennyi gimn. tanuló a bolti árnál io°/0-kal olcsóbban kapta a Sárospatakon kiadott kézikönyvet. 3. Pályadijak. A theologiai szakban három dijra évenként két pályakérdést szoktunk kitűzni. A Vay 33 frt. 60 kros dijra ezen kérdésre: „Az ó szövetség Zsoltárok cimü könyvének méltánylása a történelmi Ítészét, a vallás és költészet szempontjából“ egy pályázó sem jelentkezett. A Vay 25 frt. 20 kros és 16 frt. 80 kros kettős dijra Rom. XIII. 12 alapján négy egyházi beszéd pályázott. Ezek közül az első helyet kétségkívül az i-ső számú következő jeligével ellátott mü érdemli : „ Valátok régen a sötétség, most pedig világosság az Urban ; mint világosságnak fiai úgy járjatok.“ Eféz. V. 8. Szövegszerű felfogás, gondos berendezés, meglepő logikai következetességgel végzett felosztás, teljesen kimerítő, élénk tárgyalás, tiszta, sok helyen emelkedett nyelvezet az, mi ez egyházi beszédet társai felett határozottan kiemeli, s a minek alapján örömmel ítéljük részére az első nagyobb dijat. Szerző Molnár Lajos, Il-od éves theologus. Mindjárt ezután következik belbecsre nézve a 4-ik számú: „Uj eget és uj földet várunk, melyben lakozik az igazság“ II. Pét. III. 13. jeligével beadott dolgozat, melynek erős oldala a mindenütt megtartott szövegszerüség mellett annak egyszerű, keresetlen, igazán szívből jövő homiletai hang, mely az egészen végig vonul. Hogy részére az előző, jutalmazott munkával szemben a második dijat tartottuk fel, oka az, mert mig amaz folyvást tömörebb, a tárgyhoz mindig közelebb maradó tud lenni, e mű szerzője sokszor terjengővé lesz és több helyen odavetett reflexiók által zavarja meg a tárgyalás természetes és gyors előhaladását. E mü szerzője Osváth István, III. éves theologus. A jogi és államtudományi szakban a Kövi emlékére alapított, most 40 forintos Okolicsányi dijra ezen kérdés volt kitűzve : „Adassék elő a magyar vármegyék eredete, eredeti rendeltetése és szerkezete ; jelöltessenek ki azon körülmények, melyek hazánkban a vármegyék hatáskörének szélesbitésére vagy megszorítására az idők folyamában befolyással voltak ; körvonaloztassék a hatáskör azon állapotban, melyben azt az 1848-iki törvényhozás találta s végre fejtessék meg, hogy az 1848-iki átalakulás mily hatással volt a megyei rendszerre? Egy pályamű érkezett ,,a magyar jog alapos ismerete szükségkép történeti“ jelige alatt, melyet a bírálók minden tekintetben igen figyelemre méltó dolgozatnak találtak. Az ifjú szerző eredeti kútfők buvárlása folytán ismeretlen uj jogtörténelmi adatokat nem hozott ugyan napvilágra; az általa felhasznált adatokhoz s az azokból vont következtetésekhez itt s ott férhetne ugyan kétség, de mindamellett vannak oly jelességei, melyek miatt bírálók örömmel Ítélik oda neki a jutalmat. E jelességek a következők : 1. A magyar vármegyék eredetére, fejlődésére s átalakulására vonatkozólag eddig tett történelmi nyomozások eredményeinek s az e körbe vágó régibb és újabb irodalmi jelenségeknek össze- szedésében kitűnő irodalmi jártasságot s az előbbieknek egy kerekded összefüggő egészszé alakításában meglepő ügyességet tanúsított. 2. A részint törvénytárunkban, részint azon kívüli kútfőkben, a magyar vármegyék fejlődésére vonatkozólag szórványosan előforduló adatok és ténykörülmények méltatásában éles Ítélő tehetségnek, s a hol az ellentétes vélemények közt állást foglal, legtöbbnyire helyes történelmi érzéknek adja jelét. 3. Irálya az értekezés elejétől végéig világos, mondhatni vonzó és a figyelmet mindvégig lekötve tartó. Felbontatván a jeligés levél, abból Baczoni Lajos Il-od éves joghallgató neve tűnt ki. A bölcsészeti szakban a Péczeli 42 forintos dijra Ovid. metamorph. II. könyvéből a Phaeton regéjének tartalom és alakhű fordítása kivántatott. Erre a kitűzött határidőig két pályamű érkezett. A műfordítás elvei szerint ezen müvek helylyel közzel kifogás alá esnek. Egyik mü szerzője sem hatott be mindenütt az iró szellemébe. Mindkettőnek hibája, hogy elejt több oly szavakat, melyekre az eredetiben súly van fektetve, vagy felvesz oly jelzőket és fogalmakat, melyek az eredetiben nem
