Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1866
5 így kérte a gimnáziumi tanári kar már két Ízben a gimnázium négy felsőbb osztályában a történelem és irodalom tanszékének betöltését, mely boldogult Somossy István tanár halála óta üresen áll, s melyre azóta majd minden évben más egyén, még pedig részint rendes tanár, részint tanársegéd volt alkalmazva. így fejezte ki hasonlólag két Ízben azon óhajtását, hogy a gimnázium négy alsóbb osztályában a gimnáziumi osztályrendszer megtartása mellett is, a többi tudományok közül teljesen kiváló mennyiség- és természettudományok előadására a négy alsóbb osztályban is egy szaktanár állíttassék. A tiszáninneni egyházkerület méltányolván azon indokokat, melyekre a gimnáziumi tanári kar előterjesztéseiben támaszkodott, 1864-ben s 1866-ban Sárospatakon tartott közgyűléseiben elhatározta, hogy kedvezőbb anyagi viszonyok beálltával a gimnáziumi tanári kar óhajtásának a tudomány és tanítás érdekében eleget teend. s ennek lehető eszközlését mint gondjai egyik legkiválóbb tárgyát már csakis idő kérdésének tekintő. Legközelebb azért néhai nagyságos pálóci Horváth Mária kisasszony halálával nagyszerű örökség birtokába jutván főiskolánk, eljöttnek hittük az idő teljességét, hogy a tiszáninneni egyházkerületet két Ízben hozott egyértelmű határozatának életbeléptetésére újabban harmadszor is következőleg kérjük fel :.................................................... „Valóban igen fontosak- az okok, melyek miatt a gimnáziumi tanári karnak ama két tanszék felállítása szivén fekszik, és a melyek a tiszáninneni egyházkerületet már két Ízben egyértelmű határozatra birták. A felgimnáziumban ugyanis maga az oktatás és növelés célja megkívánja, hogy oly fontos tantárgyak, mint a történet és magyar irodalom nem időnként változó tanársegédek kezében legyenek, hanem egy szaktanár által adassanak elő, ki lelkiismeretes tanulmányozása alapján képes legyen egyrészről a történet nagy igazságait tanulságossá tenni és az által a jellemet hathatósan képezni, másrészről a magyar irodalom alapos művelése által a gimnáziumnak oly központot teremteni, hol mint tükörben az egész gimnáziumi műveltség szép alakjában mutatkozzék. De a tudomány érdeke is kívánja és intézetünk méltósága meggyőzőleg ajánlja, hogy a gimnáziumi tankönyv-irodalom terén e nemben is mutassuk fel az élet és haladás jelenségét, mely csak úgy lehetséges, ha ezen irányban is szaktanár által leszünk képviselve. “ „Épenily fontosak előttünk azon érvek, melyeket föl kell említenünk a végett, hogy az algimnáziumban is egy szaktanár bizassék meg a mennyiségtan és természettudományok tanításával. A tanítás sikere ugyanis főleg azon folytonosság és öszhangzó eljárástól föltételezte- tik, mely a gyermeki szorgalmat több ideig szakadatlanul kiséri. Különösen áll ez a mennyiségtan és természettudományokra nézve, melyeknek tételei közt szorosabb összefüggés, belsőbb viszony létezik, hol a változott modor nem ritkán eltéveszti a figyelmet, megszegi a kedvek és útját állja a fejlődésnek. E mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül azon tekintetet sem, hogy bármily szép kölcsönös viszony létezik is az egyes ismereti ágak között, még sem lehet azokat mai fejlettségökben még algimnáziumi állásponton sem felkarolni, mert az ismeret csak részszerint van meg bennünk, és a kedv, melyből a tudomány és a tanítás táplálkozik, nem minden tantárgynál mutatkozik igazi éltető derültségében.“ Mindezen indokok alapján, támaszkodva a tiszáninneni egyházkerület két Ízben hozott beles határozatára, fölkérjük az egyházkerület figyelmét: méltóztassék az említett határozatot
