Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858
—<s$31f§>— Hivatalos tudósítás, a sárospataki ref. főiskola 1858|9 évi állapotairól. Felolvasta Szeremlei Gábor ez évi közigazgató jul. 3. 1859. Mélyen Tisztelt Gyülekezet! Valamint nehéz dolog a régit újjá, az elavultat korszerűvé s a magát túléltet köz- tetszésüvé tenni : szintoly bajos tenni az egészen uj dolgok hallását kívánatossá, a köztu- domásuakat érdekessé, — és még is nem egyébért állottam ide fel, hanem hogy azokat melyek ez iskolai évben mindnyájatoknak tudomására történtek velünk, még egyszer emlékezetbe visszahívjam, — nem egyéb célja igazgatói hivatalos tudósításomnak hanem hogy iskolai életünk egy évi képét lehető hivrajzban szemetek elébe terjeszszem. Jól tudom hogy valamint a főiskolának mindenkori dicsekvésül : úgy nektek is az szolgálna e tudósítás hallásakor kiváltképeni örömül, hogyha iskolai életünk élőtökbe terjesztendő képében több oly vonásokra találhatnátok, melyeken, bár ismeretesek legyenek is, kedvesen legeltethetnétek szemeiteket ; ha fénypontokra találhatnátok minél számosabban olyanokra, melyek mint hálára méltók, belbecsüknél fogva jogosulvák arra hogy az emlékezetbe megúji- tassanak. Vájjon e végére jutott iskolai év méltó lesz-e arra, hogy teljes lehunytával a legközelebb lefolyt évekhez, mint méltó emlékezetbe tartásra érdemesült eldődökhöz, számlál- tassék? Igen, mélyen tisztelt Gyülekezet! a legközelebb lefolyt évek reánk nézve méltán áldottak s ügyeink őszinte barátira nézve méltán emlékezetesek. A midőn egy évtizeddel ezelőtt, e főiskolának, a lenni és nem lenni leverő kétségével kellett küzdenie: dolgunk há- lá Istennek ! időről időre, évről évre kedvezőbb fordulatot vesz. Csak egy pár év alatt is mily sok örvendetesek történtek velünk: a leghálásb elösmerés- és dicséréssel emelek ki s adák a késő kornak át a harmadévi és tavali igazgatói tudósítások. Az előző évek fénypontjához tartva, nem fog-e a jelen iskolai év háttéri árnyat vetni ? nem fogja-e csupán szaporítani az iskolai évek számát ? nem teénd-e üres lapot évkönyveink háromszázados folyamában, vagy netán benne a tátongó űrt s hézagot csak ezen általános megjegyzés póto-
