Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1857

—@>7®—

Hivatalos Tudósítás.

a sárospataki ref. főiskola 185r|8 évi állapotairól

Felolvasta Erdélyi János ez évi küzigazgató jul. 4. 1858.

Mélyen Tisztelt Gyülekezet! 1 .

Egy esztendővel Írunk ismét többet a sárospataki ref. főiskola é’ midőn a múltra és annak viszontagságaira visszatekintünk, örömmel ism gondviselés mutató ujját jó és bal körülményei között. Legyen azért is hála és ömledezés az égi atyának, bogy esztendőkké hagyá érlelni és századokká az esztendőket és pedig úgy, hogy nemcsak megtartotta imádásában, szeretetében, hanem, ha nem folynak épen hiába el a na elé is vitte ösméretében.

Mint e főiskolának ez évi közigazgatója, épen azon ünnepélyes per márrnár kiszedi alólam a hivatal polcát, a lelépő tisztviselőnek komolys meg a végfokon utasok példájára, kik, midőn változik a táj, még egysze. vissza ájtattal és, mert utolszor, annál több szeretettel a meghaladott ' hogy drága emlékezetül vihessék magokkal a többé nem látandó jelenség jól tudja, hogy az útnak nincsenek többé fáradalmi, hanem csak szépségé, volt-e oly szenvedés, mely kedves vagy legalább enyhe ne lett volna egyszer kiállottuk, volt-e oly nagy öröm, mely még nagyobbá ne lett vo az emlékezet rámájába beillesztettük ?

Valóban a véges ember sorsának kifejezését látom abban,’’h'" egy egy percét megjelöljük, s azt mondjuk: imé ez az uj év’; most teli Jó, hogy van kezdet és vég előttünk; mert a kezdetnél legalább gond ezentúl jobbak leszünk, a végnél magunkba térünk, és összefogván a j kifutó szálait, tanulunk kibékülni, engesztelődni. Azonkívül az ember i//’ magát összeszedni, és az időnek kisebb téréit munkával épen annál öiv 1 be, mint a méhek, ha kisebb köpük rakvák eléjök; míg valamely nagt, mint sivatag puszta megtekintése, verne le vagy rontaná meg kedvünket cl'1