Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1857

—^lö®1—

munkába vett csinosítását a kedvezőtlen időjárás nem hagyá előmenni, nyert mégis a belső egy uj intézetet, a testgyakorlót és ezt kiválólag az munkásság, ügyszeretet és kitartás szóló bizonyságául Antalfi János ta kadatlan munkássága által, ki már évek előtt hordván elméjében egy ily szükséges voltát, eljöttnek látá az időt a kivitelre. Elismeréssel kell szóla részben a pesti vívó intézet igazgatóságáról, mely iskolánk egy ifját, Hali rolyt, ingyen tanításban részesítő, és részesíté vala hoszabb ideig, ha isk lyája engedé; valamint méltánylandó az a bizalom is, melylyel a főt. egyhá Antalfi Jánost felruházta, egyetlen kézbe adván a kivitel gondját. Most „cigánysor“ helye, mintegy az erőnek vására van berendezve a testgyakorlás séges eszközökkel, hol a kis és nagy tanítványok versenygése kicsiben ai szikai kort idézi az ember elméjébe, melyről a görög és római költőkbe olvasunk. Valósággal ama testgyakorló tér, épen a bölcsészeti hallgatót ellenben, klasszikái emlékezetet gyújt; vájjon ne hízelkedjiink-e magunk régi Athén polgárai egykor, hogy városukban egymás szomszédságá stoa és a palesztra?

Egy takarékmagtárral összefüggő tápintézet rögtöni feláll épen a bekövetkezett szűk idő vete akadályt. Egyébiránt eddig elé 1 bői búza és 189 köböl rozs van megajánlva nagylelkű egyesek által; főiskolai pénztár is vön növekvést egy részben a nt. egyházkerületi kü tagjainak visszahagyott napi dijából. Különösen a képezdére folyvás kivetés szerinti summák vagy kötvények, mig t. Ragály Ferdin pfrtal neveié ugyanazon alapot. Nt. Bodnár Gábor volt felsősza pedig 400 pengő forintnyi tőkéről, a tanári fizetések pótlására, mint hagyatékáról értesíté előlegesen az igazgatóságot.

Az erkölcs és fegyelem ügye az összes főiskolában az egész vendetes. Nagyobb kihágás, főleg mely iskolai halált vont volna épen nem adta elő magát. Némely hírek, melyek a szüléket fiaik neta zása miatt nyugtalaníthaták, szállongtak ugyan, de alább maradtak a vaj* szüléket a törvény biztosítja s ha netalán némi szigor gyakorlása volna fe ez csak másod osztályzatú, rovott erkölcsű iíjakra illenék. —

íme ezek voltak mondandóim a nagy közönség előtt, és midőn kimerítém, kimerült reám nézve is az idő, elfolyt közigazgatói hivatalom főt. egyházkerület kegyéből s bizalmából volt enyém a tér, melyen ném got kifejtheték. Vajha fejtettem volna is ez intézet javára! Részemről mond bet éltem másnak, mint magamnak, legtöbbet ez anyaiskolának. Az egyhá sós, tudományos és nevelési ügyek szeretete szinte gyötrővé vált reám néz gával. Lelkem mind mélyebben hatolt e nagy tárgyakba, melyek reám