Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1856

-<Ssi9'5§>—

ez ünnepélyes alkalommal hivatalos jelentést. — A mig tehát ezen tisztem s azzal együtt hivatalom végezném, főiskolánk gazdasági, tudományos s erkölcsi ügyeiről, a mennyiben azok reám tartoztak, s közfigyelemreméltók, röviden szólanék, becses figyelmetek kisérjen.

Hálát adva először is szivbeli buzgósággal Istennek, ki minden életnek és erőnek kiapadhatlan kútfeje, kitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék, ki megvi- gasztálja a nyomorultat, és el nem hagyja az övéit, kinek mindenható gondviselése kiterjed mindenekre; megismerve és hirdetve hálás és buzgó szívvel, hogy a lefolyt iskolai évben is Isten atyai kegyelme és segedelme volt velünk, az ő oltalmának és gondviselésének szárnyai fedezék anyaiskolánkat kegyesen, megőrizték minden veszedelemtől; Isten tartotta meg éltünket és erőnket, kedvező időt és alkalmat adott tudományos működésünkhöz, s gyámolitá igyekezetünket, kiszolgáltatá azon eszközöket, melyek főiskolánk fen- állására s virágzására nélkülözhetlenek : ezen mennyei segedelem és oltalom hálás elismerése és imádása mellett, engedjétek meg, ha a forró hála, szives köszönet, és benső tisztelet érzelmét nyilvánítom a magyar evangyeliomi egyház, különösen a tiszáninneni ref. egyházkerület, annak szent gyülekezetei, lelkes Elöljárói, pártfogói és hívei iránt, mint a kiket az isteni gondviselés választott magának eszközül, és rendelt, hogy kegyes buzgalmok s nemes áldozattételeik s bölcs igazgatások tartsa, táplálja, növelje és díszítse főiskolánkat, tegye azt a magyar reformáta szentegyház szépen virágzó veteményes kertjévé, a melyben bölcs Mózesek, buzgó Áronok és lelkes Nehémiások növekedjenek ; legyen e főiskola az értelmi és erkölcsi mivelődés műhelye, az igaz felvilágosodás kiapadhatlan forrása. —

A sárospataki főiskola a magyar reformáta szentegyház, különösen a tiszáninneni helv. hit. egyházkerület iskolája, a protestáns szentegyház, annak buzgó hívei alapították azt, s gondoskodnak kezdettől fogva annak szükségeiről.

Ezen megbecsülhetlen pártfogásban e lefolyt évben is oly mértékben részesült anyaiskolánk, hogy ennek tetemes szükségei fedeztetve lőnek kellőleg, a cs. királyi felség legfőbb, s a főtiszteletü egyházkerület közvetlen felügyelete alatt szabadon intézhette saját ügyeit, folytatta tudományos működéseit, kezelte vagyonait, javított, épített, szerzett, a mit a főtiszteletü egyházkerület javitni épitni és szerezni szükségesnek látott és elhatározott. Kimondom a mit különben is minden protestáns szív érez, hogy igen nagy kincset birtok, nagyobbat mint sokan vélik, midőn e főiskolát, mint nemzeti művelődésünk, sa protestáns vallás és tudomány plántaiskoláját bírjátok s fentartjátok, e végre a dicső eldődök példájaként a megnehezült idők viszonyai között is áldozni kegyesen buzgólkodtok. Nehezen törölhető ki azon bélyeg, melyet a nevelés és iskola a szivnek s léleknek ad. Főiskolánk Isten igéje, az evangyeliom szelleme, a helv. hitvallás elvei szerint kívánja növelni növendékit minden hasznos isméretekben, igaz hitben s erkölcsben, hogy legyenek örömére a szüléknek, diszére és hasznára az egyházi és polgári társaságnak.

Ezen üdvös és magasztos cél buzditá szentegyházainkat s azoknak híveit a kegyes adakozásra a lefolyt évben is főiskolánk iránt. ■— A szokott évi adakozások mellett, a rendkívüli jótékonyság főiskolánk épületére s javára, különösen a korki-vánataihoz képest