Sarasotai Magyar Hirmondó, 2008 (14. évfolyam, 2-12. szám)

2008-04-01 / 4-5. szám

emigránsoktól, hiszen talán mindannyiunk életéről regényt lehetne írni. így tehát némi fenntartással fogadtuk el a könyvet azzal a feltétellel, hogy előzetesen átnézzük. A 192 oldalas puhakötésü könyv címe „A Szabadság Ara,”—Emlékirataim alcímmel. Meglepett, hogy mennyire magával ragadott a szép magyarsággal, egyszerű szavakkal megírt igaz történet. Szalados Imre Tószegen született, a Tisza áradásának oly gyakran kiszolgáltatott kis alföldi faluban. A család és a szülőfalu szeretete minduntalan kicseng a sorok közül. Kilenc éves volt, amikor a „felszabadító” szovjet hadsereg egy lövéssel véget vetett idillikus otthonának: akkor 36 éves édesanyját egy szovjet katona megölte. Tizennégy éves volt, amikor Rákosi Mátyást és a kommunista rendszert kritizáló röplapokat készített és néhány hasonló korú társával azokat a faluban kifüggesztették. Természetes, hogy mindannyian lebuktak, a szolnoki AVO börtönbe kerültek, majd a vallatás, a tárgyalás, ahol az ítélet már eleve ki volt szabva, majd a kényszermunkatábor következett. Szabadulása után az ország összes középiskolájából kitiltották. Talán részben ezért is oly meglepő az a szép, gördülékeny stílus, az a tömör, tiszta, sokszor költői magyar nyelv, ahogy visszaemlékezéseit több mint ötven év távlatából megírta. Szalados Imre részt vett az 1956-os forradalomban, majd annak bukása után Kanadába emigrált. A bevándorlás kezdeti nehézségeit is őszintén leírja.

El kell gondolkoznunk azon, hogy, a Nobel díjas Kertész Imre egy hasonló korú fiatal kamasz meghurcolását örökítette meg és világsikert aratott müvével. Szalados Imre viszont azt a tanácsot kapta, amikor elhatározta, hogy megírja emlékiratait, hogy „kár a papírért, amire az írva lesz, mert ez már a mai Magyarországon lerágott csontnak számít. ” És mégis megírta a könyvet és saját költségén kinyomtatta, mert amint az utószóban írja: „ Valamikor majd történészek megírják a magyar tragédiának ezt a sötét fejezetét. Megírják majd a hamis, hazug bírósági tárgyalásokat, ahol magyar fiataloknak százait ítélték halálra, vagy hosszú börtönbüntetésre, és vitték Szibériába. ” Végül a szerző felteszi a kérdést: „Lehet egy kereszténynek évtizedeken keresztül gyűlöletet hordozni a szívében? A bosszú bosszút szül, meg kell bocsátani" (idéz egy ismerőst). Szalados Imre válasza: „Megbocsátani egykori kínzóinknak?—Megbocsátani lehet. De felejteni, NEM, SOHA!”

In Memóriám. Szomorúan közöljük olvasóinkkal, hogy özv. Szentpály Istvánné sz. Lobmayer Alice húsvéthétfőn, március 24.-én két hónappal 100.-ik születésnapja előtt rövid szenvedés után örökre lehunyta szemeit. Az 1930-as és 1940-es években színházi és mozi kritikákat írt, háromnyelvű turisztikai lapot szerkesztett, és 1941-ben megalapította a Mozi Újságot, amelynek főszerkesztője volt. Gyászolják lánya. Bognár Kati és családja, s számos helyi és távoli tisztelője. Nyugodjék békében.

Egyházi Hírek. A sarasotai Keresztyén Magyar Egyház következő ökumenikus istentiszteletei április 6.-án és május 4.-én délután 3-kor lesznek a Church of the Cross templomban (3005 S. Tuttle Avenue). A Magyar Katolikus Misszió római katolikus szentmiséi április 13.-án és május 11.-én délután 2-kor lesznek a Megtestesülés (Incarnation) templomban (2901 Bee Ridge Road).

ADJON ÉRTELMET A NYUGATI MAGYARSÁG FOGALMÁNAK! TÁMOGASSA A KOSSUTH KLUBOT!

2