Sarasotai Magyar Hirmondó, 2004 (10. évfolyam, 1-9. szám)
2004-03-01 / 3. szám
SARASOTA I MAGYAR HÍRMONDÓ A Kossuth Klub Hirei Szerkesztő: Kisvarsányi B. Éva 2004. Március, Tizedik Évfolyam, 3. Szám „Föltámadott a Tenser!” Márciusban az 1848-as magyar forradalomra és szabadságharcra emlékezünk. A magyar történelemben kevés olyan esemény van, amire ilyen egyértelműen büszkén gondolhatunk. Március 15-ét mint a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepét köszöntöttük lélekben akkor is, amikor a Rákosi terror évei alatt eltörölték a pirosbetűs ünnepet és betiltották az iskolai megemlékezést. Történelmünk folyamán nem először fordult elő, hogy az önkényuralom betiltott minden olyan megnyilvánulást, ami 1848-ra és annak hőseire emlékeztetett. Érdemes felidézni a Kolozsvári Református Kollégium rendhagyó március 15. ünnepét 1861-ből, amiről a kolozsvári Szabadság című lap tudósítója Kolozsvári József számol be. A szabadságharcot követő osztrák elnyomás alatt tilos volt 1848-ra emlékezni, nem volt szabad a magyar nemzeti zászlót kitűzni, magyar nemzeti dalokat énekelni. Ennek ellenére március 15. hajnalán a Református Kollégium főkapuja fölött az épület homlokzatán hatalmas „1848” feliratú piros-fehér-zöld zászlót lobogtatott a szél! Az illegálisan kitűzött zászlót lakatra zárt padlásajtó őrizte, amelynek kulcsát a diákok elrejtették. Hamarosan a város apraja-nagyja odacsődült, hogy megcsodálják a katonai tilalom ellenére kitűzött 1848-as magyar zászlót. A katonai parancsnokság bezárással fenyegette a Kollégiumot, ha azonnal nem vonják be a zászlót. A Kollégium vezetősége ezzel szemben kizárással fenyegette azokat, akik a zászló kitűzéséért felelősek voltak. A diákok azonban nem tágítottak, egy emberként szolidaritást vállaltak a „tettesekkel” és az elrejtett kulcs nem került elő. A zászló tovább lengett és a sötétedés beálltával egy adott jelre a Kollégium minden ablakában gyertya lobbant lángra az 1848-as szabadságharc hőseinek emlékezetére. Végül katonai beavatkozásra nem került sor, a diákság késő éjjel bevonta a zászlót és véget vetett a kivilágításnak. Az osztrák hatóságok azonban nem bocsátották meg a demonstrációt és szigorú megfigyelés alá vették a Kollégiumot és diákjait, még a majálisra induló diáksereget is rendőrkopók kísérték. Ennek ellenére a diákok minden csoportos kivonulása egy-egy osztrákellenes tüntetéssé változott. Kolozsvári József elbeszélését Vörösmarty szavaival fejezi be: „Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?” S rá a válasz: „Áh ezeren némán fordulnak el: álom öldösi szíveiket, s velők alszik az ősi dicsőség!” Anyanvelv a Felvidéken. A következő igaz történetet az Új Szó című lap munkatársa jegyezte fel. Harmadik elemista gyerekek szlovák iskolába járnak, ahol a népszerű edző kedvükért néhány szót magyarul is megtanult. A gyerekek pedig viszonzásul a szlovák szakkifejezéseket törik. Az egyik anyuka szerint kisfiát apja kívánságára íratták szlovák iskolába, pedig a gyerek *magyarul álmodik, ” hiszen amikor nagybeteg volt, lázálmában magyarul beszélt. Az anyuka viszont nem tud szlovákul, igy az iskolai feladatok megoldásában nem tud segíteni kisfiának. A gyereket a zene és a képzőművészet érdekli, 1
