Sarasotai Magyar Hirmondó, 2001 (7. évfolyam, 2-8. szám)
2001-10-01 / 7. szám
JL SARASOTAI MAGYAR HÍRMONDÓ läppt A Kossuth Klub Hírei Szerkesztő: Kisvarsányi B. Éva 2001. Október, Hetedik Évfolyam, 7. Szám Mindannyiunk Gyásza. Értetlenül nézzük az emberi kegyetlenség és butaság példátlan megnyilvánulását, ami 2001 szeptember 11.-én New Yorkban és Washingtonban érte el ördögi csúcsát. Ez a nap nem csak Amerika, de az emberiség és az emberiesség gyásznapja. Amerikai és óhazai magyarok egyaránt osztoznak az áldozatok és hozzátartozóik fájdalmában. A Kossuth Klub tagjainak együttérzését levélben fejeztük ki a Sarasota Herald Tribune-höz, csatolva Lauer Edit, a Magyar Amerikai Koalíció elnökének a tragikus események magyarországi visszhangjáról írt riportját (1. a mellékletet). Imádkozzunk az áldozatokért, imádkozzunk Amerikáért, imádkozzunk hazánkért. In Memóriám: 1956 Áldozatai—Egy a Sok Közül. Kováts Mária 20 éves volt, amikor 1956 október 25-én a budapesti Kossuth Lajos téren, az Országház előtt gyilkos golyó szíven találta és vére az utca aszfaltjára folyt. Kováts Máriával 7 évig jártam egy osztályba. Először a Sacre Coeur apácarend által vezetett Sophianumban a gimnázium első három osztályában voltunk osztálytársak és barátok, majd amikor 1948-ban a kommunista uralom feloszlatta az apácarendeket és megszüntette az egyházi iskolákat, egy évig mindketten más-más állami iskolában végeztük az általános iskola 8. osztályát. 1950-ben azonban a véletlen különös játéka ismét egy iskolába hozott vele össze, és az Andrássy úton lévő Varga Katalin gimnáziumban (a háború előtti Mária Terézia gimnáziumban) négy évig jártunk ismét egy osztályba és együtt is érettségiztünk. Tulajdonképpen rajta kívül egy barátnőm sem volt, akivel ilyen hosszú ideig voltunk osztálytársak is. Serdülőkori barátságok gyakran egy életen át tartanak és biztos vagyok benne, hogy Máriával is így lett volna, ha oly fiatalon az 1956-os forradalom áldozata nem lesz. Komoly, értelmes, szorgalmas, egyenes jellemű és mélyen vallásos fiatal lány volt, magyar tanárnő szeretett volna lenni. Jellemző rá, hogy emlékkönyvembe bibliai idézetet írt. Még ma is megvan a sárguló lapokon, szép gyöngybetűivel bejegyezve Szent Pál a Korinthiaiakhoz írt leveléből (13, 1-8.) a szeretet ódája. És megvan az arcképe az érettségi tablón, ami sötéthajú, sötétszemű, fehérbőrű, ovális arcú fiatal lányt ábrázol, így néz rám mostmár mindörökké 18 évesen barátnőm Kováts Mária, aki 1956-ban mint egyetmista tüntető vett részt a forradalomban és a magyar szabadságért ontotta vérét. Nevét nem örökítik meg emléktáblák vagy szobrok, a 301-es parcellában sincs helye. Egy volt csak a sokezer ártatlan közül, a kommunizmus áldozata. De én soha nem fogom őt elfelejteni. A fenti visszaemlékezéshez mintegy utóiratként megjegyezzük, hogy a nyáron Budapesten járva a Corvina könyvesboltban „felfedeztünk” egy könyvet „Kossuth Tér— 1956” címmel. A 336 oldal terjedelmű, gazdagon illusztrált és dokumentált mű szerzői Kő András és Nagy J. Lambert. A könyvet a XX. Század Intézet és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával a Teleki László Alapítvány adta ki 2001-ben. A könyv 257. oldalán a Kossuth Lajos téri sortűz azonosítható áldozatainak névsorán olvashatjuk „Kováts Mária, 1936, egyetemi hallgató.” 1
