Sarasotai Magyar Hirmondó, 2001 (7. évfolyam, 2-8. szám)

2001-11-01 / 8. szám

taktusában úgy illeszkedik a rock zenéhez, hogy egyúttal hangsúlyosan MAGYAR. Ugyanakkor nemcsak a magyar népzenéből merít, hanem a gregoriánból, középkori himnuszainkból, és a romantikus zenéből is. Szörényi egy jellegzetesen magyar, de ugyanakkor modem művet alkotott, amellyel egy egész korosztályhoz szól, hiszen a rock zene manapság világviszonylatban akár tetszik, akár nem, a nagy tömegek és elsősorban a fiatalság zenéje. Lehetséges, hogy a Királydombra kivonuló fiatalságot a rock zene ígérete vonzotta, de viszont tagadhatatlan, hogy az előadás felejthetetlen történelmi leckét és nemzeti élményt nyújtott nekik. Mondhatnánk azt is, hogy amit Beethoven 1811-ben elkezdett, amikor Szent Istvánról készült operát írni (sajnos, az utókorra csak a nyitány maradt fenn), azt 1983-ban Szörényi és társai befejezték és elgondolkoztatásra kényszerítették Szent István kései utódait.

Érdemes idézni néhány magyar középiskolást és egyetemistát, hogyan reagáltak az „István, a Király” előadása után a darabról. Az idézeteket Koltay Gábor 1984-ben Budapesten kiadott könyvéből vettük.

„Ez egy hatalmas mü. És azért hatalmas, mert végre nagyhatású módon ki merjük mondani azt, hogy magyarok vagyunk. Nem szégyelljük, hogy ez a kis nép fenn tudott maradni. Ez egy olyan büszkeség..., nekem nagyon tetszett a darab. Százszor meghallgattam már, nekem nagyon sokat jelent...”—■„ Úgy érzem, hogy Magyarország, a magyarság fontosságáról sokáig nem volt szabad beszélni, pedig a határainkon túl egyre inkább elismerik az országot...”—„Tízmillióan vagyunk ebben az országban, külföldön is élnek magyarok, nekik is énekelniük kellene a Himnuszt. Az előadás után a Himnusz éneklése hatalmas élmény volt. Ez egy nemzet Himnusza! Nem egy ember Himnusza...!”—„...itt vagyunk, és még élünk, és még van Magyarország. Ez örömet jelent! Ezt vegyük már észre és ne mindig csak szégyelljük! Mindennap tudnia kellene minden magyarnak—ha pl. az utcán találkoznak egymással—hogy NE BÁNTSUK EGYMÁST, mert mi mind a ketten magyarok vagyunk; persze ez azt is jelenti, hogy mást se bántsunk... ”

„ Úgy érzem, hogy a XX. század magyar nemzeti operája az „István, a Király. ”

Ezek és hasonló gondolatok, amik az „István, a Király” bemutatója után kifejezésre jutottak arról tanúskodnak, hogy a darab mintegy előhívta a magyar fiatalságban lappangó magyarságtudatot, amit a kommunista iskolák és nevelés közel négy évtizeden keresztül igyekezett kiölni belőlük. Kétségtelen, hogy ennek az operának is szerepe volt abban a folyamatban, amely a 80-as évek folyamán a kommunista rendszer ideológiai aláaknázásához vezetett Magyarországon. Szent István királyunk közel ezer év távlatából így üzent a magyar ifjúságnak.

Az „István, a Király” nagysikerű amerikai ősbemutatóját október 13-án a Kossuth Klub szervezésében láthatta Sarasota és környéke magyarsága. A Budapesti Vasutas Musical Stúdió tehetséges fiatal művészei október és november folyamán összesen 17 amerikai városban mutatják be a darabot. Köszönet illeti Pongrátz Andrást, a turné szervezőjét, hogy az amerikai magyarság részére lehetővé tette ennek a kulturtörténelmi jelentőségű műnek a megismerését.

2