Találmányok leirása, 1896

Újítások a kalciumkarbid előállításán.

szerül: cement, santorinföld, mész, kovaföld, tőzegpor, vagy más ezekhez hasonló anyag, melyhez még homokot adunk tisztára mosott állapotban. Czélszerűen alkalmazhatóknak a

következő vakolat összetételek bizonyultak: I. 350/0 faszén, 650/0 cement;----2. 300/0 faszén,

450/0 cement, 3O°/0 homok; '— 3. 25% állati szén, 45% cement,- 3o°/0 homok; — 4. 10% porrá tört faszén, 10% elefántcsontkorom, (csontszén) io°/0 pórrá tört barnaszén, lÖ°/o homok, 6o°/0 mész; — 5. 15% porrá tört faszén, 5% porrá tört kőszén, 5% porrá tört barnaszén, io“/0 koaksz, 6o°/0 cement, 5°/0 kovaföld. — Kitűnő elszigetelő anyag továbbá: 6o°/0 porrá tört koaksz, 2O°/0 porrá tört faszén és 2o°/0 cement, víz helyett fakátránnyal keverve. Utóbbi eljárás különösen új építkezéseknél nyer alkalmazást, hol pinczehelyiségek helyett jégvermeket építenek. E leirt anyagokból végre téglák vagy díszítő kövek (építőkövek) is készíthetők.

Újítások a kalciumkarbid előállításán.

Föltaláló: Tenner A. Berlinben. A szab. enged, kelte 1895. decz. 13. — 4874.

A kalciumkarbidnak (és az alkali földfémeknek vele analóg karbonium vegyületeinek) készítése nem annyira az elegyített anyagoknak (illetőleg mész és szén) az elektromos kemenczében való elektrochemiai befolyásán, hanem kizárólag az elektromos ívben előállított óriási hőfoknak kihasználásán alapszik. A kemencze üzemét tehát épen ez utóbbi tekintetben szükséges sajátlagos czéljához alkalmazva, tökéletesíteni és lehetőleg gazdaságossá tenni. A közönséges elrendezésnél a magas hőfok a szénelektródokat erősen megtámadja és gyorsan elhasználja, úgy hogy az aránylag költséges elektródanyagban nagy a veszteség. Az anyagnak, nevezetesen a poralakú anyagkeveréknek czéltalan elhasználását a szokásos nyílt kemenczeszerkezetnél az is előmozdítja, hogy a kémény felé irányuló nagy léghuzam sok levegőt szí a kemenczébe és azon keresztül, minek következtében az anyag rész" ben a kéménybe ragadtatik. A megszakított üzem további anyagpazarlást okoz. Az új kemenczeszerkezet, melyet vázlatos metszetben az ábra mutat be, lényegében a következő. A kemencze feneke A kocsialjon nyugszik, mely síneken jár, hogy a szükséghez képest a kemenczének falazott és ajtókkal ellátott В fölső része alá legyen tolható, illetve innét kifelé visszahúzható. Éz a fenék vastag a vaslemezből áll, melyre körülbelül 20 centiméter magasságú elekródszénből vagy kokszból (kőszénkát"

ránynyal) való k réteget rakunk s ez a kememencze talpa. Minthogy az a vaslemez a dynamo egyik pólusának p áramvezető kábeleivel van Összekapcsolva, a k kokszréteggel együttesen a kemencze egyik elektródját képezi. Erre az elektródtalpra töltjük, czélszerüen mechanikai szállítókészülék segítségével, a szén és mész egyenletes elegyéből álló anyagkeveréket, lassanként bizonyos magassághatárig emelkedő halom alakjában, de csak akkor, midőn a kemenczét már elzártuk, összeállítottuk és üzembe helyeztük. A rétegmagasság ezen emelkedésének megfelelőleg, illetve ennek szabályozása végett, az egy nyalábba egyesített, a q áramszállítókábelekkel alkalmas fémfoglalások segítségével összekapcsolt b fölső elektródszenek emelendők, mely czélból ezek sróforsós hajtószerkezettel fölhuzhatóan lehetnek fölfüggesztve, amint a vázlatban látszik. A c töltőnyilás a

59_