Találmányok leirása, 1895

Újítások vízikerekeken.

58 a nyomás erre mindaddig sülyed, míg egyrészt a dugattyú fölső végére ható gőznek és másrészt a víznek és az l rugónak nyomása között egyensúly nem áll be, íöltéve azonban, hogy az átömlés /é-nál kisebb, mint a teljesen nyitott c és d csatornáknál. A nyomás az г térben ez által bizonyos meghatározott mértékben mindig kisebb, mint a dugattyú fölső végére ható gőznek nyomása, akár mennyire ingadozik is a víznek vagy gőznek nyomása. A mint amaz hajlandóságot mutat az emelkedésre, a dugattyú fölszáll, mitől a beömlés elzárul, míg az egyensúly ismét helyre nem áll. Ha pedig ellenkezőleg a víz nyomása csökken, a dugattyú alászáll és a beömlés kinyílik. Ugyanily módon száll föl vagy alá a dugattyú, ha a kazángőz nyomása nagyobbíttatik vagy csökkentetik. Az i térben ural­kodó nyomás tehát függetlenül a beömlő víz vagy gőz nyomásának ingadozásaitól, kisebb lesz, mint a dugattyú fölső végére ható gőznek, nyomása, és pedig az l rúgónak a dugattyú alsó végére gyakorolt nyomásával. Mivel a rúgó e nyomását az m srófházzal tetszés szerint lehet szabályozni, e szerint leirt készülékkel a rajta átmenő víznek nyomását önrnű­­ködőleg annyira csökkenthetjük, hogy az a kívánt mértékben kisebb legyen a gőz nyomásánál, azaz, hogy vele a kívánt és állandó nyomáskülönbséget elérjük. Természetes, hogy az / rugót az a dugattyúnak a gőz hatása alatt álló oldalán is rendezhetjük el ; jobb azonban az ábrabeli elrendezés. Megjegyzendő itt, hogy mivel a fent leirt elrendezésnél a gőz és víz nyomása közti külömb­­ségeket az a dugattyúra ható ama külömbséggel egyenlő erővel érjük el, hogy ezen erőnek a dugattyú külömböző állásaiban is állandónak kell lennie, a mennyiben a külömbség is állandónak kívántatik. Helyes volna tehát a dugattyút az l rúgó helyett súly lyal megterhelni, vagy oly nehézzé tenni, hogy önsúlya következté­ben eszközölné a víznek szükséges elzárását. Hogy azonban a kívánt külömbséget könnyen lehessen megváltoztatni, czélszerűbb az l rúgónak alkalmazása, melyet oly hosszúra kell fogni, hogy a dugattyú külömböző állásaiban erre gyakorolt külömböző nyomásai említésre méltó eltéréseket ne mutassanak. A £-nál kiömlő víznek nyomását a fönt leirt készülékkel természetesen bizonyos mértékben szintén nagyobbra foghatjuk a gőz nyomásánál. Hogy a dugattyút a beömlő víz nyomása el ne tolja s meg ne akassza, a vízbevezető f csatorna merőleges a dugattyú mozgásának irányával szem­ben és a dugattyút körülvevő, a köpű falazatában levő fv horonyba torkol. A dugattyú súlyát ez kiegyenlíti és nincsen kitéve a kiömlő víz egyoldalú nyomásának. Újítások vízikerekeken. Föltalálok: Frame A. B. Boydenben. (Amer. E Á.) A szab. kelt 1894. decz. 2. XXVIII, 3095. A találmánynak czélja fölülcsapó kerekeknél a vizierőt lehetőleg kihasználni s eléri ezt azzal, hogy a víznek módot ad arra, hogy ugyanazon keréknek egymásután két külömböző lapátjára essék. Az 1. ábra függőleges metszete ily vizikeréknek, a 2. ábra metszet amannak 2—2-je mentén, аз. és 6. ábra részleteket tüntet föl, míg a 4. és 5. ábra a találmánybeli tárgyat foganatosított alakban láttatja. A 16 vizikerék 10 csator­nába van rekesztve. Emennek fölső szűkült 11 részében számosabb 12 lemez van elhe­lyezve, amelyek 13 fogaskerekekkel vannak ellátva s ezekre a 14 förgőorsó hat. Emez 15 végével kiáll a 10 csatornából s itt négyélű, hogy erre kulcsot lehessen rátűzni. E för­­gőnek egyszerű forgatásával a vízfolyást szabatosan szabályozhatjuk. A 10 kerékházba kellően ágyait 18 tengelyre két 17 korong van alkalmazva. E korongokra a 19 lapátok, melyek csuklósrudak révén 21 gyűrűvel vannak összekötve, forgékonyan vannak ágyalva.

Next

/
Thumbnails
Contents