Találmányok leirása, 1895
Sűrített levegővel ható készülék folyadék emelésére.
elektrolit olvasztott állapotának biztosítására. Hogy elejét vegyük az elektrolit elillanásának, a fölül nyitott В üstöt C födéllel zárjuk el. Tevőleges elektróda gyanánt legjobb holmi Hszénpálcza, mely a tűzálló anyagból való BTesőtől óva, bemerül az elektrolitbe. E cső mindjárt arra is szolgál, hogy fölfogja és elvezesse a villambontás közben fejlődő gázokat. Ha az áramkör zárva van, a fém az ólom- vagy ónkathóda fölszinén kiválik az elektrolitból és vele ötvöződik. Az így keletkezett ötvény kiválasztására az üst oly szerkezettel van ellátva, mely L elfolyató csőből áll, melynek az üstből kinyúló vége körül M hütő vízcső kanyargósán tekerődzik; a hűtővíznek folyását N csappal szabályozhatjuk. Ha a hűtővíz átömlik a kanyargón, akkor L elfolyatócsű hőmérsékletét annyira leszállítjuk, hogy a fémfolyadék benne megmeredve, azt magától elzárja. Ha N csapot elzárva, a hűtővíz áramlását félbeszakítjuk, az ötvény L csövön át ömlik ki és P szakaszos mintában fölfogható, melynek palaczkalakú a nyaka, hogy a külső levegő oxidáló hatásának lehetőleg csekély fölszint nyújtson. Hasonló czélra szolgál valamely közömbös vagy redukáló gázsugár, melyet az ötvény ömlesztése közben az elfolyató cső szája és P mintanyaka között átfuvunk. A nagyobb üzemre való 2. ábra és 3. ábra szerinti szerkezet csak abban külömbözik az előbbenitől, hogy В üstöt C medencze pótolja. A C medencze C1 előkemenczével közeledhetik, melyben megolvasztjuk a nemleges elektródának szolgáló ólmot vagy ónt. Az ötvény nátriumja és káliumja a magnéziával vagy szénnel béllelt és hevített lombikban kidestillálható és mint párlat fölfogható, az ötvénynek visszamaradó ólma vagy ónja pedig megint kathodának szolgálhat. Sűrített levegővel ható készülék folyadék emelésére. Föltaláló : Grumbacher Fr. M. Berlinben. A szab. bejelentésének kelte 1894. decz. 27. — 1937. A találmánybeli készüléknek rendeltetése, hogy vele bármily folyadék sűrített levegővel meg legyen emelhető. A folyadék és levegő bizonyos térfogatú váltakozó rétegekben föl kényszerülnek szállani és a fölvezető cső , ábra. fölött levő csurgatón át kitakaródnak, midőn a nyomócsőbe sűrített levegőt szorítunk. Az 1. ábra a készülék felső részét szemlélteti, a 2. ábra a vízemelőkészülék alsó szívóedényét egyik módosulatban, a 3. és 4. ábra pedig a szivóedényt ismét más módosulatban. A földbe az artézi kutakhoz hasonlóan a fölvezetőcső van eresztve, mely egyszersmind aknafal gyanánt szolgál és felső végén c csurgatóval van ellátva (l. ábra). Az a fölvezetőcsövön belül körülbelül ugyanoly hosszú b nyomócső van, melyen át kívülről sűrített levegő szoríttatik be. Hogy a beszorított levegő a b nyomócsövet elhagyva fölfelé tereitessék, az alsó csővég különbözőképen alakulhat. A 3. ábrában a b nyomócső alsó éle irányában meg van hosszabítva, úgy hogy a kitoduló levegő a nyilakkal jelölt mozgást végezheti s pedig annál inkább, mert a fölvezető cső alatti tér köröskörül el van zárva. A 2. ábra a nyomó, cső alsó végét módosítva tünteti föl. A b nyomócső itt is meg van hosszabbítva és szájnyílásától bizonyos távolságra félgömbalakú d rúgólemezzel van ellátva, melyet e karok erősítenek a b csőhöz. A levegő útját a b cső87__
