Találmányok leirása, 1894
Fába domború s homorú ékítményeket nyomó hengerlő-mű.
63 b cső i nyílásain kitolul s kigyuláskor a b csövet elborítja (5. ábra.) A D edény az Ä fütőkamarával ellentétes végén h-nál (4. ábra) bevágásos, a melybe a fi toló jár, a melynek alsó élén annyi a rovátk, a hány drót áll kezelés alatt. A D edényt sorban követi néhány gumiból való H sajtópárna, amelyeket 1 súlyemelttyü terheli (7, ábra); ezekhez sorakozik а К edény, amely ólmot vagy más könnyen ömledö fémet vagy öttevényt foglal magában. Ez edényen külömböző L csövek nyúlnak végig, a melyeknek a H párnák felé eső vége а В csövek módjára rugalmos tömlődarabokkal s dugókkal van fölszerelve s másik végük а К edényből kiáll. Jó a csöveket még tovább egy másik Kl edényen is átvezetni, amelyben víz vagy más folyadék keringél. А К edény valami módon hevíthető, hogy a benne levő lágy fém egyre olvadt állapotban maradjon. А К edényhez csatlakozik az M teknő, a mely porított meszet vagy ilyest foglal magában s e teknőt ismét egy sor h' sajtópárna követi. A munka menete a következő : a drótok az 5 motolákról letekerőzdnek s az m vezetőrúd alatt, továbbá az n vezérpeczkek körül el а В csövek dugós végéhez jutnak. Mialatt ezeken keresztülmennek, az A fütőkamarabeli hőmérsékletnek megfelelőleg meghevülnek. Erre a drótok elhagyják а В csöveket, megjárják a Z?-beli olajat, mikor is megedződnek. Most a hx toló alján levő rovátkokon át a H sajtópárnákhoz érnek, ahol a fölös olaj takarodik le róluk. A drótok aztán az L csöveken а К ólomfürdőbe kerülnek s itt oly mértékben hevülnek meg, hogy kellő módon izzóvá lesznek vagy megereszkednek. A hőt az ólomfürdő hőmérsékletével szabályozhatni. Mialatt a drótok már most az L csövek kiálló végein átmennek, lassankint lehűlnek, ügy hogy mérsékelt a hőmérsékletük, mikor az L csöveket elhagyják s az M teknőbeli mészen át s а ВГ párnák között el az S1 matolákhoz érnek, ahol föltekerődznek. Azzal, hogy a drótok az alatt, amíg meg vannak hevülve, a levegővel nem találkoznak, azt érni el, hogy a drótokon hártya nem támad s> e szerint megtartják eredeti fényüket, színüket s szivósságukat. Fába domború s homorú ékítményeket nyomó hengerlő-mű. Föltaláló: Brausil F. A. Bécsben. A szab. kelt 1894 jan. 3. XXVIII. 6. R. A találmánybeli eljárással s hozzá való készülékkel tömör fahasítványok s falapok, bárminő legyen keresztmetszetük vagy szélességük, kellősített s ellentétesen forgó melegített sajtoló hengerek vagy gyűrűk közt tetszés szerinti domború s homorú díszítményekkel láthatók el anélkül, hogy a fa természetes színét veszítené s utómunkálást kívánna meg; az ily díszítményes fa tiszta kialakultságával s egyenletességével a legdrágább faragott fát is fölülmúlja. Az eljárás veleje az, hogy a fahasítványt két ellentétes irányban forgó henger vagy gyűrű közt húzzuk el, a melyek közül az egyik henger vagy az egyik gyűrű a kisajtolandó alakzatot mutatja, míg a vele a szemközti henger, illetőleg gyűrű vagy szintén alakzatos, ha a fát két oldalról is egyidejűleg kell alakzósra kisajtolni, vagy pedig sírna, ha az
