Találmányok leirása, 1894
Eljárás fémespapír gyárszerű előállítására.
51 zóval szívatjuk meg. E forgó mozgást kézi hajtással vagy villamossággal is keletkeztethetni. A 14. ábrában a hajtást egy kis w villamos motor végzi, a mely w1 gyámolra van erősítve. A w2 mótortengely hosszában furatos s hézagot tartva övezi az e1 csövet, a melyhez alul az egyik oldalakon lyukasos es csatlakoznak s amely fölül forgólag tügg a ks csődarabban; e csődarabot x kar foglalja a gyámolhoz s fölül а к vezetéktömlőhöz kapcsolódik. A wa mótortengelyen levő у menesztők az e1 csövet y1 peczkeinél fogva magukkal menesztik s keríngéltetik. A villamos áramot a motor a z vezetékdrótok s z1 csiptetők révén kapja. Az e7 cső perczében 200 fordulatnyi sebességgel forog. Ettől az e• csőkarokban, továbbá a k csőben a levegő rendkívül meggyérül, úgyhogy a festőfolyadék a h edényből fölszáll a k csőbe s végül a forgó e‘‘‘ karokon át az a táblára ömlik. A megszivás könnyebségeért a w mótor megindítása után a festékes edényt magasra állíthatjuk, amint a pontozott vonalak mutatják. A folyadék ekkor egyenest az ee karokhoz ömlik. Ennek megtörténtével a h edényt ismét a g1 cső alá helyezzük, hogy az elfolyó folyadékot meggyűjtse. Ha ily módon a folyadék körfolyama megindult, a forgó e° karok a festéket [könnyűséggel szívják meg. Ily készülék alkalmazása esetén tehát a szivattyú elmarad s ekkor a festőgép a lehetőleg legegyszerűbbé lesz. Eljárás fémespapír gyárszerű előállítására. Föltaláló: Endruweit K. Beilinben. A szab. kelt 1893 decz. 27. XXVII. 4765. R. A fémes papirosnak galvános ejtéssel való készítésében az eddigi eljárás szerint nem lehet a kathoda (bontó) lemezt, a melyre a vékony fémrétegnek le kell rakódnia, úgy elszigetelni, hogy egyenletes legyen a csapadék, a mely aztán a ráragasztott papírosívvel a kathodalemezről könnyen s kifogástalanul leemelhető. A kathodalemezt jelenleg úgy szokás elszigetelni, hogy zsír vagy lakk finom bevonatával látják el; azzal tehát, hogy a bevonatot a lemez nem minden helyére lehet egyenlő vastagon elkenni, az jár, hogy a fémréteg sem lesz egyenletes; hozzájárul még, hogy, ha a kathodalemeznek csak egy tűhegynyi helyét is nem éri bevonat, már csak a fémhártya sérülésével lehet ezt a lemezről elemelni. Innen van az, hogy az ily eljárás szerint készülő ív egy márkába is kerül. A fémhártya s a papirosív közti benső egyesülést sem lehetett még máig elérni, mert a legtöbb esetben az ívszáradás után a femhártyáról ismét lehúzható. A találmány szerint eljárásban e hiányok mind megszűnnek s a kifogástalan gyártmányú ív költsége IO—12 fillérre csökken. Minden ív könnyen s minden bajmolódás nélkül sértetlenül húzható le a kathodalemezről s az egyesülés az ív s fémhártya közt oly erős s benső, hogy a fémet a papirosról csak a papirív behasításával lehet leválasztani. Az eddigi eljárásban majdnem minden ív után le kellett csiszolni a kathodalemezt s újból elszigetelni, míg az új eljárás szerint’ szigetelt lemezekről korlátlan számú ívet egymásután vonhatni le. Az új eljárás a következő : egy finomra csiszolt sárgaréz vagy nikolozott fémlemezt, hogy szigetelőréteg képződjék rajta ecsettel vagy spongyávál megnedvesítünk 10/0 szeszt tartalmazó oldattal, amely’ áll többes kénalkaliból’vagy kénhydrogén-kénalkaliból, ez esetben háromszoros kénkaliumból, K2 S3 100 rész vízben. A szigetelés tehát teljesen finom, szemmel nem is látható sulfidréteggel történik s nem mechanikailag rákent szerrel. Az oldathoz adott szesznek az a czélja, hogy a lemezen netán levő zsírrészecskék elemészttessenek s hogy a sulfur-oldat a lemezen mindenütt oxidáló hatását kifejthesse. Erre a lemezt azonnal le kell öblíteni vízzel s aztán alkalmas réz- vagy nikololdatban villamos áramnak kitenni. A rézfürdő áll 1 rész kénsavas rézoxidból, 5 rész vízből és valamint a nikolfürdőnek is közömbösnek kell lennie; minden szabad kénsavat szénsavas réz- vagy szénsavas nikoloxiddal teli kis zacskók beakasztásá-4*
