Találmányok leirása, 1894
Zsákkifordító készülék.
é 35 val; e csővezeték a kis kamara fenekétől a szelenttyű aláig van vezetve, úgy hogy a víz vagy gőz csak ezek tűlysűlya következtén, mely a szelenttyű terhelésén erőt vesz, folyhat el a g szelenttyűn. Hogy csak sűrűdött víz folyhasson ki a kis kamarából, a g szelenttyű terhelésének a kis kamarában nyilvánuló legmagasabb gőznyomásnak, hozzávéve a kapcsoló csövecskét feléig megtöltő vízoszlopot, kell megfelelnie illetőleg annak nyomásával egyensúlyban kell lennie. Ha aztán a sűrűdött víz a kapcsoló csövecskében fölszáll, a kis kamarabeli legnagyobb gőzfeszültségkor ez egyensúly meg van zavarva, vagyis a g szelenttyű megnyílik, hogy a kapcsoló csőből került sűrűdött vizet elfolyassa. E játék a készülék minden átváltásánál ismétlődik, mihelyt a kis kamarabeli gőz a nyomószakban legnagyobb feszültségét elérte, vagyis azt a feszültséget, minő a nagy kamara gőzéé s mely a készülék nyomószakában az emelendő v^oszlop nyomócsőbeli ellennyomásának megfelel. Ez időponttól kezdve a c membrán egyensúly helyzetének beállta következtén a gőznek a nagy kamrába való beáradása megcsökken ugyan, de az e gőzosztó kellő beigazodására feszültsége állandó marad s csak a vízoszlop sebessége lassul el a nyomócsőben a nyómószak befejezése előtt. A lövelővíz szabályozása a h lövelőcsővel történik, a melynek száját kívül állítható kúppal többé-kevésbbé el lehet szűkíteni s így a vízmennyiség beáradását meg lehet szabni. A készülék átváltását azzal is lehet szabatosítani, ha az átváltó b kamarát vízgőz helyett kis hő mellett forrásnak induló folyadékkal, minő az alkohol, éter stb. megtöltjük s fojtósan elzárjuk. A föladat az, hogy ezt az átváltó kamarába zárt gőzt a készülék gőzhevével nyomószakában annyira feszülttessük, hogy a nyomószak befejeztével ez a feszültség kisebb legyen a készülék vízgőzénél. E föladat megoldására az átváltó kamarát a készülék minden nyomás nagysága számára külön elő kell készíteni. Ez az illető folyadékok pl. éter elgőzölögtetésével történik az átváltókamarában, mikor is ezt egy olajfürdőben meghevítjük, a melynek hőmérséklete a nyomóoszlophoz szükséges vízgőz hőmérsékletével egyenlő. Az átváltó-kamarához csatlakozó s utóbb könnyen zárható ólomcsövecske a kamarát összeköti a szelenttyűvel, a mely a kamarában kivánt feszültségnek megfelelőleg meg van terhelve. Az átváltó-kamarának az olajfürdőben való meghevítésével belőle legelőbb elszáll az atmoszférás levegő, azután a fölös étergőzök, úgy hogy csak az elhevített étergőzök maradnak vissza, melyek feszültsége a szelenttyű terhelésével egyezik, mire a kamara elzárandó. Midőn az ekképp előkészített átváltó-kamarát a készülékbe behelyeztük, a vízgőz heve a készülék nyomószakában az étergőzöket a kamarában feszülteti, úgy hogy azok a már leírt módon hatnak, vagyis a nyomószak befejeztével fölös nyomással az e gőzosztót elzárják s a szívószak befejezése után lehűlés következtén megcsökkent nyomásra szívóvízzel megnyitják. Zsákkifordító készülék. Föltaláló : Barbeau L. E. Londonban. A szab. kelt 1893 decz. 30. XXVII. 4773. R. E készüléknek, a mellyel zsákok ki- s befordíthatok, nagy hasznát láthatják malmok, sörfőzőházak, zsákkészítő műhelyek stb., mert a kézi munkával szemben sok időt takaríthatni meg vele. Az 1. ábra a készüléknek oldalnézete, a 2. ábra végnézete, a 3. ábra fölülnézete. A 4. ábra a készülék használati módját magyarázza s az 5., 6. s 7. ábrák módosításai. A két a léczet b végükkel a c talplapba erősített d nyujtványokhoz forgólag oda foglalják az e csapszögek. Az I—6. ábrában minden lécznek külön foglaló nyújtványa van, míg a 7. ábrában mindkét lécz egyhez van foglalva. A két a lécz egymással is össze van kötve; az I —4. ábrában keresztezik egymást s a kötés eszköze csapszög, míg az 5—7 ábrákban h szegülő s két g csapszög. Midőn a zsák e készülékkel megfordítandó, fölső szélét kifelé valamennyire letűrjük 3*
