Találmányok leirása, 1894

Jégtörő.

__359 zett carbazolkálium vagy nátrium ezalatt jól leülepedett, úgy hogy az alkalmazásba vett carbazolban, illetőleg anthracénhátrálékokban foglalva volt egyéb tisztátlanságoktól köny­­nyen kiválasztható. Az ily módon előállott carbazolsót már most egy magában vagy bizo­nyos mennyiségű hamuzsír, szóda- vagy marókáli hozzáadásával, (melyhez még a kellő mennyiségű vasport elegyítjük, ha vérlúgsó állítandó elő,) arra való edényekben lassan világos vörösizzásig hevítjük s ebben hosszabb ideig megtartjuk. Az előállt ömlesztéseket erre szokott módon kilúgozzuk és a lúgot cyankáliumnak, illetőleg vérlugsónak dol­gozzuk fel. Hogy carbazolkálium álljon elő, mely a cyan-vegyületek nyerése czéljaiból feltétle­nül elsőbbséget érdemel, úgy például a mintegy 400/0 carbazolt tartalmazó anthracénhát­­raléknak 200 kgját 30 kg. piaczi kálihydráttal együtt kavaróművel ellátott kazánban foly­tonos keverés közben meghevítjük, míg 260 — 280° hőmérsékletet érünk el és a reakczió közben keletkező víz ledesztilálódott, ami rendszerint mintegy 3 óra lefolytával bekövet­kezik. Az ömlesztéseket erre még rövid ideig vesztegeltetjük, alkalmas formákba leereszt­jük s a carbazolkálium lepényt lehűlés után a rajta elterülő anthracén-szénhydrogének rétegétől elválasztjuk. Az így nyert nyers carbazolkáliumot darabokra verjük s azonnal hasonló ömlesztő készülékbe tesszük, a hőmérséklet lassú fokozásával világos vörösizzásig hevítjük, miáltal a szén kiválása közben, ammóniák s égékeny gázok elillanak. Még jobb az eredmény, ha az ömlesztendő anyaghoz bizonyos mennyiségű ömlesztőszert adunk, minők a hamúzsír, szóda stb. A carbazol nitrogénjéből ilymódon 50% s több változik át cyánná, a mily mennyiség semmi más nitrogéntartalmú anyagból sem nyerhető. Hasonló eredménnyel használható az irodalomban még nem említett carbazolnátrium, melynek elő­állítása azonban a reakczió magasabb hőmérséklete következtén valamivel bajosabb. — ---------— ------- "— .-.-г г ■ ■ "*,f- -1• •• ' лгуед ''!Ц’’'Д,'?Л -^-.^у»дциг. ..'Л44ЦВ1 Jégtörő. Föltalálok: Pillepich E. Eszéken s Silberstein A. dr. Budapesten. A szab. kelte 1894. jul. 11. XXVIII. 2979. A. E jégtörő kivállóképen sekélyes folyók jegesedésekor alkalmazható s mely a jeget alulról fölfelé töri meg. Azonkívül még abban jeleskedik, hogy hajójárat idején tárhajó­ként (Schlepp) használható. Az I. ábra ilyen hajó nézetét, a 2. ábra alaprajzát mutatja; a 3. ábra a jégtörő homloknézetét, a 4. ábra alaprajzát; az 5. ábra a hajóteknő belső megerősítése. Mint az 1. ábrából kitetszik A a felső párkány, В a két végén lefelé hajló perem, C a hajó csípője a D a fölfelő hajló hajófenék. A peremek, valamint a hajófenék a hajót hosszában vaskosítják, székében pedig az oldalnyomás ellen megfelelő közönként E közgyámolok vannak alkalmazva a közfalak módjára, melyek a jégszorítás ellen szol­gálnak merevítésűi. A jégnek alulról fölfelé való törése azzal a jóval jár, hogy ekkor a levegőn kívül más ellenállást nem kell legyőzni; ellenkező irányú törésnél a víznyomáson kívül még a víznek a folyó sekély medre ellen való szorulását is le kellene küzdeni, tehát

Next

/
Thumbnails
Contents