Találmányok leirása, 1894

Kőszénporral való tüzelés etetőkészüléke.

káli- vagy nátronlugban kifőzünk, vagy esetleg nem is főzünk ki, az első pár reczézett A és A1 hengerekhez tesszük, ezek megfogják és a következő В Bx hengerek alá tolják. Emezeknek az a czéljuk, hogy a növényt összezúzzák és ennek következtében a háncsrost és fa között elkülönítő tért hozzanak létre. A növényt erre a c c1 hengerek és az F keresztvas fogják meg és a D tűhenger alá taszítják, mely utóbbi nagy sebességgel forog. E pillanatban a henger tűi kiszakítják a háncsrostot, mely tűk a növényhez ellenkező irányban lévén hajlítva, a háncsrostokat megfogják és a D henger felső részéhez vezetik, ahol ezen rostokat kefe, csigahenger vagy fésű, minőket e czélra használni szokás, eltávolítják. A növény azután e két E E1 henger és G keresztvas között elhaladva a második D1 tűhengerre jut, mely úgy működik, mint az előbbi és melynek az a rendeltetése, hogy a D henger által esetleg ki nem tépett háncsrostot eltávolítsa. Itt is, mint elébb (kefe, fésű, vagy csigahenger) ismeretes eszközök távolítják el a háncsrostokat. A növénynek tehát csak a fája marad hátra, melyet az 1 Iх hengerek megfognak és a gépből kiszórnak. Egészben véve az A A1 hengerek között bejövő és az I Iх hengerek közt teljesen lehéjazva távozó növényszár iránya egészen egyenes útvonalban halad.

Kőszénporral való tüzelés etetőkészüléke.

Föltaláló : Kőszénportüzelés részv.-társaság Berlinben. A szab. bejelentésének kelte 1894. jul. 26. — 1450.

A czímben nevezett készüléket az 1., 2. és 3. ábrák részben vízszintes, részben függőleges metszetben mutatják. A készülék szerkezete a következő : Több b szekrény, melyeknek csak oldaluk és födelök van, de fenekük nincs, közös fenekű és oldalfalazatú, de födél nélküli ci szekrénybe van beakasztva és megerősítve, oly módon, hogy a b szekrények födelei az a szekrényt részben befödjék, míg ennek még födetlen részébe ax tölcsér van helyezve. A b szekrények födelébe nyílik a v fojtó-szelenttyűvel ellátott e fuvóka, mely a hozzá vezető d cső toldaléka, oly módon, hogy a működéséből keletkező k szélkúp a b szekrénynek az a szekrény belseje felé forduló nyitott fenekén tör be. A b szekrénybe torkollanak a c levezető csatornák, melyek egy vagy több g emelő csővel közlekednek. Ez a cső vagy függőlegesen, vagy lejtősen van beállítva és h nyílása s i szelentytyűje van. Az a szekrénnyel mereven összekötött g csövek szükségszerű föltétele, hogy a c beömlő nyílás a g cső kiömlő nyílásánál mélyebben feküdjék. Ez a g cső egy tetszőleges alakú m üreges testtel van összekötve, melybe egy más n test úgy van elhelyezve, hogy a belső test üregének fala és a külső test körülete között gyűrűszerű о tér maradjon. A készülék különböző részei egymással mereven összefoglalhatók egyrészt az által hogy az a szekrény t tányérra van szerelve, mely a p hüvelyt szorosan megfekszi, másrészt az által, hogy a d hozzávezető cső j oldalnyilással torkol a p hüvelybe és abba beékelődik. Ez a p hüvely elforgathatóan van a q főcsőre szerelve, a mely fönt zárva van, oldalvást ellenben r nyílással van ellátva, mely utóbbi oly módon van elhelyezve, hogy rendesen a p hüvely s nyílásával egybevágjon, tehát a főcső és d bevezető cső egymással közlekedjék. Ez a közlekedés azonnal megszűnik, mihelyt az egész készüléket a helyben álló q főcső körül forgatjuk, mert ekkor a p tok s nyílása a q főcső teljes falazatát fekszi meg.

Az egész készüléket oly módon állítjuk föl az R tüzelőhely elé, hogy az m üreges test annak karimáját feküdje meg (2. és 3. ábra), mely helyzetben a q főcső és a d hozzávezető cső egymással közlekedik és a q főcsőben egy fúvó állandóan nyomás alatt tartja a levegőt. Az a1 tölcsér és az a szekrény a készlet tartója, melyből a tüzelés folytatására szükséges anyagot vehetjük, tehát hogy az üzemet megkezdhessük, mindenekelőtt az ax tölcséren át az a szekrényt szénporral töltjük meg. A betöltött szénpor a b szekrények közeit kitölti, de a szekrények oldalfalai meggátolják, hogy a szénpor a b szekrényeket teljesen kitöltse, tehát a

343