Találmányok leirása, 1894
Bádogszelenczék forrasztása.
"’T - ----- - -----------------------------------------. .--------------------------------:--------Г- Г-------------------1-------; ' "»>>■■ '-------ТГ------------...........................................................-; 33^ hamú a legmélyebb helyre jutnak és időnkint eltávolíttatnak. Ezen tüzelésnél tehát űj anyag föltöltése az égés fölületén fölül lehetetlen, úgy, hogy száraz destillátióval kapcsolatos füstképződés nem lehetséges. A tüzelőanyagok csak az égés legfölsőbb rétegeiben kapnak a D fúvökból egyenlően elosztott előmelegített levegőt, a hol is minden eléghető anyagnak teljesen el kell i. ábra. 2. ábra. égnie, mert a telt ferde csúszólemez megakadályozza, hogy a tüzelőanyag keresztülessék. A belső lehűtött D fúvók tartóssága sokkal nagyobb mint a rostélyoké és ezekkel szemben továbbá még azzal válnak ki, hogy a hamú vagy salak nem dughatja meg őket, mért is a levegő ömlése mindig egyenletes marad. A pontos szabályozáshoz csak egy V szelenttyű szolgál, mellyel az égéshez szükséges ömlő levegő a D fúvókhoz oldalcsatornákon át jut el. Bádogszelenczék forrasztása. Föltaláló : Bieler M. Lisszabonban. A szab. bejelentésének kelte 1894. jun. 23. — 1290. A találmány tárgya bádogedények, különösen konzerv-dobozok és hasonló tárgyak gyártásánál alkalmazandó forrasztó eljárásra vonatkozik, mely ezen czikkek olcsóbb előállítását czélozza s pedig az által, hogy minden egyes esetben a forrasz elhasználása a legkisebb mennyiségre szorítkozik és úgy időben mint munkában jelentékeny megtakarítással jár. A szóban forgó eljárásnál könnyen olvadó lágy forraszt (gyorsforraszt, bádogosforraszt, fehérforraszt, ónforraszt) használunk és pedig nem az eddig szokásos rúdalakban, hanem bádoglapok, bádogszalagok, vagy drótok takarójaként vagy burkolataként, mely lapok, szalagok vagy drótok megfelelően kiszabva e minőségben mint a forrasz hordozói szerepelnek és egyszersmind a forrasztás eszközlőivé lesznek. Vékony falazatú edények forrasztásánál, aminők a konzervdobozok és effélék, a forrasz hordozóiként többnyire bádogszalagok használandók. E czélból a szalagokat a megkivántató szélességben és hoszszúságban bádoglemezből vágjuk ki, melyet már előbb az egyik, vagy mindkét oldalon ismert módon forrasz-fémmel vonunk be. A forrasztás minősége szerint használunk egy vagy mindkét oldalon bevont szalagokat. A forrasztás maga forraszvíz alkalmazása mellett az illető forrasztandó helynek hevítése és arra gyakorolt mérsékelt nyomás által eszközöltetik. Az eljárás foganatosításához csak kevés, igen egyszerű készülék szükséges. Egynémelyikét az ábrák mutatják. Az 1. ábra oldalnézetben és részben metszetben oly készüléket mutat, mely bádoghengerek forrasztására czélszerűnek bizonyul; a 2. ábra ugyanannak előlnézetét; a 3. ábra pedig két bádoghenger keresztmetszetét, melyekből az egy- vagy mindkét oldalon forraszfémmel bevont a bádogszalagok alkalmazása tűnik ki. A hengerelt vagy hajlított bádoghengereket a v készülék h szarvára toljuk és úgy végezzük a forrasztást, hogy forrasszal bevont bádogszalagot helyezünk a tompán összeérő
