Találmányok leirása, 1894
Újszerű galvános elem.
22 a köpűhöz szegecselt b1 lemez z fogai közti bevágásba (5. ábra). Midőn a pergést szüneteltetni akarjuk, kiemeljük az a1 emelttyűt a bevágásból s addig forgatjuk az 1. s 2. ábrabeli irányában, míg a másik a emelttyű a bevágásba becsappan s benne megáll. Ez emelttyűk forgatásával forog a velük kapcsolatos f lemez is és e szerint az ezzel mereven összekötött fx dob az ellentétes f lemezzel mindaddig, míg a g szedőgarat a 3. ábrában jelölt állást elfoglalta, mikor is az első о nyílást az fx dob eltakarja. Ennek az a következése, bár az R tengely további forgására a szemeket ismét megemeli a kanalaskorong, hogy a szemek mégis ismét visszahullnak, mert aközben a kapcsolat a szemvezető csatornával a szedőjárat helyzetváltozása által megszakadt. A másik újítás a vetősarúk emelőkészülékére vonatkozik, melyet a 7. ábra oldalnézetben, a 8. ábra homloknézetben szemléltet. Ez áll a H emelttyűből, a mely a t tartóba ágyazott rúdnak v négy élére van dugva, (10. ábra) s melyet aláeresztett állapotában a W könyökvasra és t tartóra erősített lehajlított t1 sínnek n kampója tart. A rúdnak az ágyazatból kiálló, szintén négyéit tevő Vх végére w könyökvas van ráhúzva (8. ábra), a mely a rúddal erősen összekötött b lapvasra van szegecselve. E könyökvasra derékszögben egy másik zvl könyökvas van alkalmazva, a mely a gép egész széliébe nyúlik el, a sarúláncznak íölfüggesztésére való s másik végét szintén az állvány egy t tartója tartja. Midőn az S sarút emelt állásából alá akarjuk ereszteni, az emelttyűt lenyomással az n kampóból kiaggatjuk, mire a sarúk saját súlyoknál fogva leereszkednek (1. az 1. ábrában kipontozva). A sarúk megemelésekor az emelttyűt a kipontozott állásból annyira lenyomjuk, míg az n kampóba beléereszthető. Ez által a v rúd is forog saw könyökvasat S sarustul megemeli, mint azt az 1. ábrában a teljes vonalak mutatják. Az 5 sarúk ismert módon vannak a h sarúemelttyűkre erősítve, a melyek a d peczek körül forognak. Újszerű galvános elem. Föltaláló: Marcus S. Bécsben. A szab. kelt 1893 decz. 26. XXVII. 4564. Sch. Közismert tény, hogy csak egyfolyadékú galvános elemek, melyeknek diafragmájuk sincs, állandó villamos áramot nem szolgáltatnak. Az ilyféle elemek közül khémiai s fizikai művelőhelyekben legelterjedtebb a kénsavas elem ketted-chromsavas kálival vagy chromsavval, a mely ha csak rövid ideig vagyis néhány perczig van használatban aránylag véve erős villamos áramot fejleszt, hosszabb használat után azonban hirtelen megcsappan. Minthogy a Bunsen-féle s egyéb salétromsav elemeket részint mérges páráik, részint meg költséges voltuk miatt nem igen szeretik használni, hosszabb tartamú állandó elemekre meg szükség van, a föltaláló oly elemet törekedett szerkeszteni, a mely a chrom-elemnek nemcsak kezdetbeli erejével hat, hanem a hatást még jóval fokozza is anélkül, hogy mérges chémiai szerek alkalmaztatnának. Ezt, úgy tartja, csavarékos elemével el is érte. Kísérletekkel megállapította, hogy a folyadékban föloldódott depolarizatiós anyagok, melyek az edény fenekére leülepednek, erőművi zurbolással ismét teljesen föloldódnak, a mely művelet az elem belső ellenállását nemcsak nem fokozza, hanem jóval csökkenti. A zurbolásra szolgált a csavarék-alakra formált egyik elektród, melyet forgásnak vagy perdítésnek indított. Az I. ábra ily elemet oldalas metszetben tüntet föl; itt a csavarékos a szénelektród, a mely a vele vezetős kapcsolatban álló fém b tengely körül forgatható. A köpűalakú c czink az elemnek negativ elektródja. Mindkét elektródot a nem vezetős d d1 lapokból s a besrófolt e e, oszlopokból való állvány úgy tartja együvé, hogy a csavarékos szénelektródnak megóva marad szabad forgása (16. ábra), míg a czinkköpű mozdulatlan s helytálló. E szerkezetet körülzárja a megfelelő depolarizatiós oldott anyaggal teli h edény.
