Találmányok leirása, 1893
Csőkapcsolás ólomörvvel.
Ez egyesítéssel az egész feszülés a bél betétére vivődik át s a bélburok e tehertől már most menten igen sok por fölvevésére válik alkalmassá anélkül, hogy tartóssága bármily módon csorbulna. Csőkapcsolás ólomörvvel. Föltaláló : Oesten G. Berlinben. A szab. kelt 1893 jan. 4. XXVII. 8. R. Az aczél-, sárgaréz-, réz- stb. csöveket vagy karimákkal vagy srófos-örvekkel, az ólomcsöveket egymás közt vagy amazokkal karimákkal vagy forrasztással kapcsolják együvé. A karimás vagy forrasztásos kapcsolás gyakran költséges s bajos, mikor pedig örv a kapcsoló, akkor a csővégeket erősebbre kell fogni, hogy a sróftekerületnek meg legyen a kellő szilárdsága. A találmány szerinti eljárásban a csővégek kissé fölhajlítandók, melyek körré elég vastag ólomörvet sajtolunk. Ezt oly szerszámmal végezzük, mely a csövek köredékének minden helyére sugár irányban egyenlő nyomást fejt ki. E nyomóhatást folyadék gyakorolja, mely a szerszám pofáiba ágyazott rugalmas belterű testbe van szorítva. Az I. ábra a csőkapcsolás hosszanti metszete az ólomörv körbe sajtolása előtt s a 2. ábra az után. A 3. ábra a sajtolásra való szerszám nézete, a 4. ábra hosszanti metszete, az 5. ábra metszet a 3. ábrának xx-je mentén, a 6. ábra a szerszám egy módosulata. A két a csővég (1. ábra) rti-nál annyira föl van hajtva, hogy összeillesztve kissé kiálló szélbe egyesülnek, a mely fölé a b foglaló-örvet ráhúzzuk. Ez örv belsőségének e szerint a fölhajtás nagyságának úgy kell megfelelnie, hogy az örvet kényelmesen rá lehessen tolni. A kapcsolás megtökélésére a b örvet derekasan rásajtoljuk a csővégekre, úgy hogy a fölhajtástól képződött szél az örvbe benyomódjék s az örvvégek a csöveket szorosan zárják (2. ábra) el annyira, hogy még nagy vezetéknyomásnak is ellenállhassanak. Az ólomörv ráhűzása előtt a cső végeket forrasszal is el lehet látni s az örv rásajtolása után a kapcsolatot meghevíteni, hogy így a csővégek egymással s az örvvel egymáshoz forradjanak. Az ólomörv körbe sajtolására szolgáló fogó (3—5. ábra) c és d pofáit / szög foglalja össze; ezeket szájuk fölött a c pofával forgólag összekötött g kengyel a h szorítósróf révén zárt állásban tartja meg. Midőn a h sróíot megeresztjük s a g kengyelt fölhajtjuk, a csővégeket örvöslűl a fogópofák közzé illeszthetjük. A c és d pofák szája hézaglásos, mely hézaglásokba az i rugalmas belterű testek be vannak ágyazva. Ezek kaucsukból valók s egy kis csőalakú í1 eresztvénnyel a pofák 0 csatornájába nyúlnak be. Ez 0 csatorna betorkollik a víznyomású k köpűbe, a melyben az l dugattyú az m srófos orsóval 66
