Találmányok leirása, 1893
Aramszedő-söprü fémfüstből.
{г. s 3. ábra.) A könyökemelttyű másik végére 0 rángató van erősítve, a mely az emelttyűt forgópontja között mozgatja. A 1>L c1 d1 csigák közt az a állványra m rézsútos lapok vannak erősítve, melyek legmagasabb pontja a szíjkorong köredéket színli. E lapok, jó ha bordásak (1. s 2. ábra). i. ábra. 2. ábra. 4. ábra. 3. ábra. E szíjrakó ható módja a következő : midőn a szíj nem működik, a ú1 r1 d1 csigákon s m lapokon nyugszik, de mikor az о rángatót meghúzzuk, az / csiga az n zsinórt fölfelé szorítja s a h csiga ehhez képest az A szíjkorong felé tart. Mihelyt az i gyűrűk a szíjkoronggal megfelelőleg érintkeznek, a // csigát magukkal menejtik s az n zsinór a c1 és dl csigákat szintén forgásnak indítja s pedig oly sebes forgásnak, minő a szíjkorongé. A r1 d csigák a szíjat magukkal menejtik s mingyárt rászalad a szíjkorongra. r Aramszedő-söprü fémfüstből. Föltaláló: Boudreaux L. Parisban. A szab. kelt 1892 decz. 30. XXVI. 3883. Sch. A dynamogépeknél s elektromotoroknál használt villamáramot elvezető áramszedősöprű a találmány szerint rendkívül vékony fémpléh egymásra rétegezett egybetűréseiből áll. A fémpléh vastagsága egy milliméternek néhány századrészét meg nem haladhatja, úgy hogy igen vékony papiros módjára könnyen legyen egybetűrhető. Miután az ily fémpléhet többszörösen összerakos - gattuk, a rétegzést eg yenes határoló vona] megtartása mellett rendes módon egybetűrjük s csak arra kell ügyelni, hogy a türemlések lehetőleg szorosak s egymássá 1 szemben összelapulók legyenek. Az egybetűrés két föltételnek tesz eleget; az egyik az, hogy a söprű vezető összefüggé- «• ábra. 2. ábra. sét egyetlen egy réteg tartja fönn, a másik, hogy a söprű más módon el nem érhető rugékonyságot ölt, melyet a türemlések száma szab meg. E szerkezetnél fogva az áramgyűjtő csak enyhe nekinyomulást szenved, minek következtén kopása, valamint a söprűé 4ö
