Találmányok leirása, 1893
Forgó mágneses terek s több fázisú áramok keltése.
görbének az i görbéből való kivonással állt elő; a 41 görbének tehát ép úgy, mint a 21 görbének nagyobb a konstánsa, mint a két 1 és 3 görbének s szintén 45°-kal van a két görbével szemben eltolódva. Jó azonban a tekercsfegyverzet egyes tekercseit úgy megszerkeszteni, hogy a mágneses konstáns minden tekercs számára egyenlő legyen s ezt ebben az esetben azzal érni el, hogy a bokrosított tekercsfonalítás kanyargásainak számát abban a mértékben csökkentjük, míg az egyszerű tekercsek konstánsa áll elő. A 2 és 4. görbék a 2. ábrában mágnesező görbék a csökkentett kanyargásszám részére. E szerint tehát az 1 2 3 és 4 görbék az 12 4 és 4 tekercs mágnesező szakának folyamatát ábrázolják. Az egyszerűség kedvéért csak egy sark vétetett tekintetbe. A mágnesező szak folyamatát kétsarkú tér számára 8 tekercsesei a 3. ábrában 1—8 görbék jelölik s kitetszik belőlük, hogy forgó mágneses tér van itt szóban. Ha a tekercsszámot sarkakként fokozni akarjuk, ezt elérni azzal, hogy az j'1=a1 sin. y. és y2=b sin (a-|~90) áramokat fonalításokon vezetjük át, melyek együttvéve tekercseket képeznek, s átvezetjük úgy, hogy a két fonalítás mágnesező hatása nem egyenlő egymással. Az ily bokrosított tekercstől eredt mágnesezés az egyik vagy másik áram hatását annál inkább meg fogja közelíteni, mennél nagyobb ez az áram s mennél több fonalítása van a hozzávaló tekercsnek a másik árammal s tekerccsel szemben. Ha w' és w" az egyes tekercsek fonalításait jelenti, akkor az egyes tekercsek mágnesezése ez; w’ a. sin. x és w" y2=w11 b. sin (x-)~9o). Egy bokrosított tekercs mágnesezése azonban egyenlő az egyes mágnesezések algebrai összegével, tehát —w1. a. sin z-j-w11 b. sin (z-j-90). Minthogy két sinusvonal mindig egy sinusvonalt ad, ez egyenlőnek vehető C.'sin (z-j-ip)-nel, ha C konstánst jelent és о a fáziseltolódás szögét szemben a w1. a. sin z mágnesezéssel szemben. E szerint C. sin (z-(-©)=w1. a. sin. z-j-w11. b. sin (a-j-90). Ebből következik, hogy mindkét határon jobbról tett változtatással a bokros-tekercs tetszőleg mágnesezhető nemcsak a nagyságra, hanem más tekercsesei szemben való fáziseltolódásra nézve is. Tegyük például, hogy egy tekercs egy másikkal szemben 300 eltolódással állítandó elő, melyet az yx=a. sin z áram kelt. A mágnesezés maximumban tegyen 100 ampőrekanyargást. Ekkor 100. sin (z-j-Soj^w1. a. sin z-j-w1. b. sin (z-l-90). Ebből következik : w1. a=50J' 30087 w11. b. = 50 Minthogy az a és b konstánsok ismeretesek, meghatározhatók a w1 és w11 kanyargások. Ha a tekercsnek pl. 1350 eltolódás adandó, akkor IOO. sin (z—j— 135)=w1. a. sin z-j-w11. b. sin (z-j-90). Ebből foly : w1. a.=—5o|/ —70,7 w11. b.= 50J 200 70,7 A minus-jegy itt azt jelenti, hogy az áramiránynak mindkét tekercsben egymással ellentettnek kell lennie. Ily módon már most minden fáziseltolódást el lehet érni. A bokros-tekercsek egyes fonalításai kanyargásszámának módosításával lehetővé vált a maximális mágnesezés átmenetelődését tekercsről tekercsre létesíteni, mely elmélkedés a következő szerkezetet szülte. Az egyes bokros-tekercsek mindannyia két egymás fölött vagy egymás mellett fekvő fonalításokkal készül, de úgy rakva, hogy az egyik fonalításnál azon helyeken a kanyargások száma elfogyatkozik, a hol a másik fonalítás növekszik. A bokros-tekercsek tehát rétegesen fonalódnak s pedig úgy, hogy a fonalítás egy rétegét mindannyiszor a másik fonalítás egy rétege födi, mely a gyűrű első fonalítása magasságát kiegyenlíti, míg mindkét fonalításon az eltolódott fázisú áramok folynak. Az 5- s 6. ábrák a tekercsek e fonalítását az egyik gyűrűfél metszetén két módosításban mutatják. Ha a tekercsek száma nagy, akkor az a b és b c zegzugvonalok görbékké lesznek, úgy hogy nem sok különvált, hanem csak kevés egymásba vágó tekercs áll elő. 43
