Találmányok leirása, 1893
Ajtózár. - Fakerekek abroncsolása.
36 Ajtózár. Föltaláló: Antal M. Budapesten. A szab. kelt 1892. okt. 26. XXVI. 3726. A. A találmány szerinti ajtózárakon az az újítás, hogy az ajtó belső részén kulcs nél - kül zárhatók és nyithatók. Azonkívül szerkezetükben még egy készülék van alkalmazva, mely lehetetlenné teszi, hogy az ajtó kívülről álkulccsal ki legyen nyitható. Az ábrák ilyen zár szerkezetét láttatják és pedig a zár működésének két fő mozzanatában. A zár áll az A tokból, melyben а В ötlő úgy van elhelyezve, hogy a tok oldalfalának kivágásában és b peczekben vízszintesen eltolható. А В ötlő alatt az L szögecs körül forgathatóan szerelt D rekesztő van elhelyezve, mely az F szorítókampóval van ellátva. A H kilincsre és D rekesztőre a közös G túgó hat. A D rekesztőnek az L szögecscsel ellentétes alsó végére a hengerszeg körül forgatható M kiemelőrűd van rá erősítve. Az I. ábra a zárat nyitott állapotban tünteti fel, a hol is a rekesztő kiemelőnídja szabadon függve van értelmezve. Ha a zárat kulccsal kinyitjuk, a kulcstoll először a rekesztőt nyomja fölfelé s ezzel az F szorítókampót az ötlő bevágásaiból kiemeli; a kulcs további forgatása következtében az ötlő a tokból kitolódik, a mint ezt a 2. ábra szemlélteti. Midőn kulcs nélkül akarjuk a fönt leírt módon elzárt zárat kinyitni, úgy a kiemelő rudat a tokba toljuk, mire a rekesztő és vele együtt a szorítókampó is az ötlő kivágásából kiemelkedik, minek folytán а В ötlővel szoros összefüggésben levő s a tokból kiálló N fogantyúra gyakorolt nyomással az ötlő előre és hátra tolható. Ha a zárat kívülről is biztosítani akarjuk hívatlan nyitás ellen, úgy az ötlő előre tolása után jobbra szorítjuk a kiemelőrudat, a mivel a zárnak kulccsal való kinyitását lehetetlenné tettük, a mennyiben a rekesztőt, mint az ábrán látható, a kiemelőrúd alsó végén levő kampó a tokhoz rögzíti. Fakerekek abroncsolása. Föltaláló: Mesnil Gy Cambraiben (Francziaország.) A szab. kelt 1892 decz. 28. XXVI. 3763. A. A kocsik fakerekeit vasabroncsokkal övezik, hogy a szakákat, küllőket s az agyfőt erősen összefoglalják. E vasabroncs srófokkal vagy fejes szögekkel van a kerékhez erősítve, melyek számára megfelelő számmal lyukakat kell fúrni a kerék köredékébe s ugyanannyi srófot vagy szöget alkalmazni; ezeket, mert csakhamar megkopnak, újakkal pótolni s azonkívül, ha az abroncs megrövidül, újabb lyukakat fúrni a szakákba, mitől a kerék gyöngévé lesz s terheket képtelen elviselni. A találmány fölöslegessé teszi a srófolást, szögelést, mert szerinte az abroncs bordákkal van ellátva, a melyek a kerékszakába vájt hornyolásba ereszkednek. E mód az abroncsnak bizonyos rugalmasságot ad s az őt egy pontján érő lökés majdnem egyenletesen oszlik meg egész köredékén s nem visel meg, mint jelenleg két vagy három szöget.
