Találmányok leirása, 1893
Fafürészek fogainak alakja.
vei egy külön mérőkészülék van összekötve úgy, hogy emennek tetszőleg változtatható terhelésével az önműködő mértéklő részleges s teljes serpenyőterhelése közti különbözet megállapítható. Az I. ábrabeli szerkezetben a segédmérőkészüléknek n járósúllyal fölszerelt a igája az állvány b élére támaszkodik, a megterhelt a iga f éle pedig fölfelé mozgását közli az önműködő mértéklők fő igájával az m ízűlet révén. A segédmérőkészüléket csak akkor működtetjük, midőn а В anyagserpenyő megterhelésének töredékét súlyban meg kell határozni, mikor is az n jártatósúlyt az a igán annyira eltoljuk, míg a fő k igával mérengel (egyensúlyban van). Az n jártatósúly jelölte súly s az önműködő mértéklő h súlyserpenyőre állított megszabott-súly közti különbözet, mely szabott-súly а В anyagserpenyőegész terhelésével egy, ekkor ez utóbbiban maradékul fönmaradó súlymennyiségét mutatja. Fafürészek fogainak alakja. Föltaláló : Lautier H. Goerlitzben. A szab. kelt 1892 nov. 19. XXVÍ. 3429. R. A használatban levő fafürészek fogai egyvastagságuak a fűrészlappal s ki vannak hányva (megosztva), míg a találmánybeli fűrésznél a fogak váltakozva balra s jobbra szántásak, de nincsenek kihányva s a fűrészlap a fogaktól fölfelé elvékonyodik, úgy hogy fürészelés közben fönn nem akadhat. Az i. ábra kézifürészt láttat, melynek fogai a hegytől kezdve a fogantyúig egyre nagyobbodnak; a 2. s 3. ábrák a fűrész egy darabját nagyobb méretben oldalról s kereszmetszetben mutatják. Az A fűrészlap a 3. ábrából kitetszőleg elvékonyodik s az alsó vastagabb részre a fogak úgy marattatnak ki, hogy fölváltva egyik jobbról s a rákövetkező balról állva marad s élük szántussá van téve (2. s 3. ábrák). Annálfogva, hogy a kézi fűrész fogai elül kisebbek, mint hátul, a legkisebb ágat is nyomás nélkül le lehet fűrészelni. A fűrész taszítva s huzva működik s széles metszést ejt azért, mert a fogak élei a fűrészlapon kívül állnak s fönn nem akadhat, mert fölül elvékonyodik.
