Találmányok leirása, 1893
Alumínium-tárgyak galvános burkolása. - Taraczkirtó-gép.
285 tabb lesz a vízszín, míg a gőzátáradás az a fal alatt zavartalanul megy végbe. A gőztől magával ragadott vízrészecskék annál fogva, hogy az a és b falakba ütköznek s e falak s c pléhek megszabta utat bejárják, kiválnak a gőzből s az ab falakon, illetve a d csurgókon •oldalt a vízbe folynak le. Hogy e kivált víz lecsurgása lehetőleg megkönnyítessék, a c pléhek (3. ábra) a kazánfalak felé hajolnak, de épp úgy hajolhatnak, mint az I. ábra mutatja -a. víz tükre felé is. Alumínium-tárgyak galvános burkolása. Föltalálok: Wegner Gy. s Gührs P. Berlinben. A szab. kelt 1893 aug. 27. XXVII. 3094. R. Az aluminium s öttevényei a találmány szerinti eljárásban fém-alj nélkül galvánozhatók, mely galvános burkolat oly erősen tapad rajtuk, hogy munkába vehetők anélkül, hogy a burkolat lesuvadna. Az eljárás abban áll, hogy a galvánozandó aluminiumot vagy öttevényeit oly fürdőbe mártjuk, melynek alkotó részei: 1 liter eczetben oldódott 30 gr. eczetsavas rézrozsda, 50 gr. vasoxid kén s 20 gr. Chlorammonium. Megmártás után lágy rézdrótkefével megmunkáljuk, mely után oly fémréteg kel rajta, mely az aluminiom zsirtartartalmát elszíjja, a lyukacsokat kitölti a közbetét nélkül rajt tapad az aluminiomon. Erre az aluminiom-tárgyat tiszta vízben megöblítjük s az illető ezüst-, nikkol-, arany-, réz-, sárgaréz stb. fürdőbe tesszük, hogy valamely villamos árammal szokásos módon meggalvánoztassék. Az ily módon előálló galvános burok rendkívül tartós, mely tulajdonságánál fogva oly aluminiomból való pléhtáblákon s drótnyalábokon megbecsülhetetlen, melyek mechnikai •úton verendők ki, vagy fűrészeléssel, lyukasztással, hajlítással stb. megmunkálandók, mert ■e burok le nem válik, le nem suvad, le nem pattan róla, de meg sem hasad, még akkor sem, ha a pléhet vagy drótot ide-oda hajlítgatjuk. T araczkirtó-gép. Föltaláló: Schmackenburg L. Mühle-Schwetzben. A szab. kelt 1893 aug. 4. XXVII. 2912. Lr. E taraczkirtó gépnek következő a szerkezete: az a kengyelkeret könyökös végeire két b tengelyszár van akiálva, a melyekre az e járókerekek vannak húzva. E kerekek agyára két kis d fogaskerék van erősítve, melyek a belül fogas e kerekekbe fogódznak. Az a kengyelkeret két lyukába továbbá beereszkedik az f tengely, a melyen binogva íorgékony a két g cső; e csövek fél oly hosszúak, mint az f szabad hossza a kengyelkereten belül. E •csövek mindegyikére két h dobkorong van erősítve agyakkal s karokkal, a melyekre az i gereblyék vannak srófolva. Minden gereblye három fogú. E gereblyék túgy vannak alkalmazva, hogy az első gereblye fogai a szomszédosnak fogköze közé kerüljenek. Ily módon két dob áll elő, a melyek egymástól függetlenül foroghatnak az f tengelyen. A kívül levő h dobkorong karjaira rá van srófolva a belül fogas e kerék, a mivel a ■dobok forgása a c járókerekétől van függővé téve s pedig úgy, hogy a gereblyés doboknak az e és d keretekhez viszonyítva lassabban kell forogniok a c járókeréknél.
