Találmányok leirása, 1893
Menyezet vastartók közzé rakott betonból.
a kormánykötelet megköti s a járószéket odább nem engedi. Csak ha az ajtó egészen be van téve, szabadul föl ismét a kormánykötél s a járószék erre ismét megindítható. Az i. ábra ily készülék függőleges metszetét mutatja, a 2. ábra vízszintes metszetét az 1. ábrának X x-je mentén. Az F kormánykötél, a mely az A falba eresztett, két félből álló D perselyen szabadon megy végig, a járószékben a bejárat közelében van s pedig a meddig a P tolóajtó •egészen vagy részben nyitva van, az ajtó s az A fal közt. A P ajtó addig meg nem nyitható, míg a T tengelyen forgó M kilincs vízszintes állásban van, minthogy ekkor a P ajtó 5 kiszökellését fekszi meg, a melyet nyíl irányban (2. ábra) el kell tolni, ha az ajtót meg akarjuk nyitni. Az ajtó tehát így zárva marad. Ajtónyitás czéljából az M kilincset a vízszintes helyzetből függőlegesbe forgatjuk, a melyben megtartja az A falba eresztett R csapórúgó. Az M kilincs e fordítására a T tengelyen levő E gyökentő is fordul, a C csiptetőpofa előre tolul s az F kormánykötélnek nyomódik, úgy, hogy ez a D perselyben megkötődik. A P ajtó e szerint meg nem nyitható, míg az F kormánykötelet a csiptetőpofa megköti. A kormánykötél ekkor a P ajtó s A fal közt van, s hozzáférhetetlen, úgy hogy a járószéket nem lehet megindítani. Ha azután a kormánykötelet ismét szabaddá akarjuk tenni a járószék megindíthatása végett, mindenekelőtt a P ajtót kell egészen betenni, mert csak ekkor lehet az M kilincset, mely nyitott ajtónál szintén hozzá férhetetlen, a vízszintes állásba visszahelyezni, a melyben az E gyökentő a C csiptetőpofát az F kormánykötéltől távol tartja. Az M kilincs ekkor magától esik vissza a vízszintes helyzetbe, mert ajtócsukáskor az ajtón levő V peczek az utolsó pillanatban a kilincset megtartóztató R rúgóba ütközik. Hogy azonban kivételes esetekben az ajtó kívülről is megnyitható legyen, az M kilincs T tengelyére egy kívülről elérhető L emelttyű van erősítve, a melynek ugyanazon állások adhatók, mint az M kilincsnek. Menyezet vastartók közzé rakott betonból. Föltaláló: Krafft K. Heilbronnban. A szab. kelt 1893 jul. 31. XXVII. 2633. P. Az a vastartók alsó lapjára bizonyos távolságra egymástól két-két tartó közzé b -sínt akasztunk c hasadékos kampókkal, melyeket vagy mindkét tartóba, vagy egyikébe függesztünk. Az első esetben mindkét kampó hasadékába a sínek egyik végét bedugjuk s a sín alá a hasadékba betolt d ékkel a kampóba erősítjük, míg a sín másik vége ■90 fokkal fölfelé van fordítva s aztán ismét kampóvá van lehajlítva, a mellyel a másik tartó szegélyét fekszi meg (1.—3. ábra). A második esetben mindkét a tartóra c kampók vannak függesztve s két-két egymással szemben levő kampón át egy b sín van dugva s ott egy-egy d ékkel megerősítve (5. ábra). Mindkét esetben a bizonyos távolságra elhelyezett b sínekre •keresztben e borítódeszkák rakandók, a melyekre, aztán fölhordhatni a menyezet-anyagot. A szerint, a hogy a menyezet alját boltozatosnak vagy síknak akarjuk, a sínek hajlottak -vagy egyenesek. A menyezetanyag megkeményedése után a sínek kampóstul s deszkástul i. ábra. 279
