Találmányok leirása, 1893
Eljárás újfajta szerves nemesfém-vegyületek készítéséhez.
Eljárás fémek s egyéb anyagok öntésében. Föltaláló : Cochrane В. H. Londonban. A szab. kelt 1893 jul. 28. XXVII. 2549. R. Ez öntő eljárás a külső levegőnyomáson alapul s az a czélja, hogy a levegő a formáló szekrényből elszivatván, éles öntvény álljon elő ; ezzel egyszersmind eleje vétetik annak is, hogy buborékos, hólyagos legyen az öntvény, mert a szivás következtén nem szorulhat benne levegő vagy gáz. Az 1. ábra az ezen eljáráshoz való készüléket oldalról nézve mutatja, a 2. ábra függőleges metszete. Az A öntőszekrény magában foglalja a formáló szekrényt vagy a formát s egy híjolt kamarát. Az öntőszekrény fölül nyilt, de fenekén zárt, kivéve a C nyílást, a mely levegő elszívóval vagy hijoltteríí edénnyel kapcsolatos a H csap révén, a mellyel a kapcsolat létesíthető vagy megszakítható. A külső A szekrényt a szorosan beillő, mozgékony s lyukasos В válaszfal két részre osztja. Az alsó rész a híjolt kamara, míg a fölső részben a rendes módon becsomoszolt E formáló-szekrény fekszi meg а В válaszfalat. A formáló-szekrény körüli tér A fövénynyel vagy más alkalmas anyaggal van kitöltve. Az E formáló-szekrény fölső része, úgyszintén az F töltelék is, el van födve elfulasztó anyaggal (agyaggal vagy gyantán ál) s csak egy vagy több H öntőlyikat hagy szabadon. Öntéshez a formát rendes módon kell megkészíteni. Ha az öntés E formáló szekrényben megy végbe, nem deszkára helyezzük, hanem а В válaszfalra. Az F teret erre megtöltjük homokkal vagy egyéb anyaggal. Némely esetben jobb a levegőt egyenest a formából elszivatni, mikor is a formáló-szekrény feneke el van fojtva s az elszívóval vezetékcső köti össze. Már most az egész fölső fölületet beborítjuk agyag- vagy gyantárréteggel s eléggé megszárítjuk, mire a készüléket a zárt D csapnál fogva összekötjük az elszívóval. A mint az olvadt fémet a H öntőlyikba eresztjük, egyidejűleg megnyitjuk a D csapot, a melyen a levegő s gázok elszívódnak s a fém buborékok nélkül tölti ki a formát. i. ábra. Uj módja a váltakozó áramú transzformátorok önműködő ki- s bekapcsolásának. Föltalálok: Schlatter A. és Szűk G. Budapesten. A szab. kelt 1893 jun. 30. XXVII. 2882. Sch. Arra, hogy a fogyasztó közönség a váltakozó áramú transzformátorokkal felszerelt világító és erőátviteli telepeket bármely pillanatban czéljainak megfelelőleg használhassa, az szükséges, hogy a transzformátorok vagy állandó összeköttetésben álljanak az elektromos gépekkel, vagy pedig akkor kapcsoltassanak ezekhez, amikor valakinek éppen szüksége van elektromos áramra. Az első eljárás a legegyszerűbb s a legkényelmesebb, hiánya azonban az, hogy növeli az üzemköltségeket, melyek kiterjedt telepnél, nem csekély évi összegre rúgnak. Azért már többen foglalkoztak azon föladat megoldásával, hogy mikép lehessen a transzformátorokat önműködőleg ki- és bekapcsolni oly számban, a mint azt a fölmerülő áramszükséglet megkívánja. Az angolok közül többen állottak elő ily czélra szolgáló tervezetekkel, melyek mindannyian ugyanazon egy nyomon haladnak, s többékevésbbé hasonló módon járnak el a transzformátorok ki- és bekapcsolásánál; mindegyiknél azt találjuk, hogy az összes transzformátorok helyett csak nehány van állandóan bekapcsolva, s melyeknek rendeltetése egyrészt bizonyos mértékig ellátni a szükségletet, __262___ 2. ábra.
