Találmányok leirása, 1893
Eljárás újfajta szerves nemesfém-vegyületek készítéséhez.
is maradhat. A H szélkazán a köpű F terével a dugattyú mögött még az a szűk csatornával is kapcsolatos, a mely vagy mindig nyitva van s ekkor oly szűk, hogy a visszajáró dugattyútól a szélkazánba nyomott folyadék elegendő ellenállást fejt ki, vagy az F térbe nyíló visszacsapó szelenttyűvel van ellátva, a mely rúgáskor zárul, előszökéskor pedig megnyílik. A rúgás befejeztével a szélkazánbeli feszült levegő a folyadékot az a csatornán keresztül visszanyomja a fékköpűbe, mi a C dugattyút előre hatoltatja s magával meneszti az ágyút. A fék ellenállása lehetőleg úgy rendezendő be, hogy az ék körül nyilvánuló statikai mozzanatot az ágyúsúly megszüntesse. Ekkor az ágyú egész terhe a talpfaron nyugszik, míg a kerekek tehertől menten maradnak. Az ágyú előszökésére az ágyúsúly ismét eloszlik a kerekeken s a talpfaron. Minthogy továbbá a folyadék, mely az a csatornán keresztül a H szélkazánból az F térbe visszatér, fékezőleg hat, az ágyú a lövő állásba igen csekély eleven erővel jut ismét el. Mivel pedig az ék körül nyilvánuló statikai mozzanat annál kisebb lesz, mennél tovább ható a rúgás, mert a súlypont a forgó pontot képező ékhez közeledik, a fékellenállást aprósan csökkenteni kell, a mit a G biztosító szelenttyű kellő szerkezetével könnyen elérhetni. Föltaláló : Warmbrunn F. Brettenben. A szab. kelt 1893 jul. 28. XXVII. 2550. R. E kézi szerszám fölöslegessé teszi, hogy a talpbőr az árral meglyuggattassék s azt, hogy minden egyes szög kézzel egy-egy lyukba dugassék. Az is jó oldala, hogy a szögek a talpszéltől egyenlő távolságba verődnek vele. Az 1. ábra hosszanti metszete ilyen szerszámnak, a 2. ábra keresztmetszet az alsó csiptetőn át. Részeinek száma hat t. i. az a szögkamara, b tok, az ebben ide-oda járó c toló, a d tekercsrugótól fölfelé szorított e verő, az f rúgóktól összeszorított két g pofa s az / rúgóhüvelyre erősített h vezeték. Az a kamara, a melybe nagyobb számú szög vethető, oly berendezésű, hogy legalul levő szögek rézsutós horonyban fejükkel fönakadnak s egyenkint csúszhatnak be az i furatba. Azt, hogy a szög ne eshessék fejjel előre a furatba, az ez elé helyezett kiálló nyelv akadályozza meg. Az i furatba elsőnek beállt szög a c tolóra áll rá, miért is első használat előtt az e verőt le kell nyomni, miáltal a rendes állásában m tekercsrúgótói előre szorított c toló hátrál s az i furatban állott szög a c toló furatába becsúszhat. Amint a verő önműködőleg fölszáll a toló ismét lőnyomulhat, úgy hogy a benne levő szög a k furaton keresztül a ^ pofák közzé eshetik, a hol csüngve marad. Az egyik / rúgóhüvelyen igazítósróffal megerősített k vezeték megszabja a szögek s a talpszél közti távolságot. A szerszám használata a következő: neki fogjuk a talpnak s a h vezetékkel oda szorítjuk a talpszélnek, mire megkezdhető a szögellés. Kalapáccsal ütést mérünk az e verőre, mely leszáll, mire a tolófurat az i furattal egybevágódik, úgy hogy a következő szög már benne lecsúszhat. Az ütéstől a verő a g pofákat szétnyomja s köztük levő szöget beveri a talpba. A verő azonnal ismét visszapattan előbbi állásába se szerint a g pofák összecsapódhatnak s a c toló az m tekercsrúgó nyomásától eredeti állásába visszatérhet. A tolóban eddig használt szög a k furaton a g pofák közzé esik, míg az a kamarából utántoluló szögnek maga a toló útját állja. A második ütésre már most a g pofák közti szög verődik a talpba s így tovább. Czipőszögelő kézi szerszám, I. ábra. 2. ábra. 260
