Találmányok leirása, 1893
Villamossággal fűtött főzőkályha.
16 A trágyaszekrény működtetése, bár ez nem tárgya a szabadalomnak, például ekkép történhet: az F járókerék k agyára (2., 6. s 7. ábrák) Z, fogaskerék van ráékelve, a mely a fölcserélhető Z2 hajtóval a Za förgettyüt forgásnak indítja. E forgást meg a w1 tengely s Z* fogaskerék a Zb förgettyűre hárítja át, melyek valamint a KL lánczoskerék is w2 tengelyre vannak ékelve. Ezzel а К1 lánczkerék szintén forgásnak indűl s а К1 K2 lánczkerekeken eljáró В tagosláncz szabályos mennyiségben szállítja az A s fí tartóban levő trágyakészletet a g vezetéktölcsérekbe. Az г orsót a w2 tengelyre ékelt r1 szíjkorong hajtja az r2 szíjkorong közletésével. A leírt trágyaszóróval a trágyát megszabott mennyiségekben szórhatjuk; a legkeményebb s legnedvesebb trágyát is a késekként ható а lemezek elvágják s eljuttatják a tölcsérekbe. Az a lemezek közti hézag be nem dugulhat, mert a Kx kerék fogai ebbe benyúlnak s a trágyát kitakarítják. E trágyaszóró minden vetőgépre rászerelhető, még pedig az által, hogy az A trágyaszekrény í J lapsineit a gépállvány szilárd részeire fölsrófoljuk. Nyilvánvaló, hogy ha több ily trágyaszórót sorakoztatunk egymás mellé, a trágyát 2, 4, 6, 8 stb. sorba szórhatjuk el. Egysoros szórásra is szerkeszthető a készülék, a mely esetben a lánczkerék s a tagosláncz rendes szerkezetű azzal a különbséggel, hogy az а1 tagok a kettős о о tagosláncz közt vaskosítva vannak s keresztmetszetük vagy négyzetes (mint az ábrában) vagy derékszögű vagy trapezalakú. A lánczkeréknek csak egy sor p foga van, melyek az egyes я1 keresztrudak (keresztlemezek) közzé fekszenek. A szekrény b torka alatt ekkor természetesen csak egy g vezetékcső van. Egyebekben pedig a trágyaszóró egyezik a fönebb részletesen leírttal. Villamossággal fűtött főzőkályha. Föltaláló: The Butterfield-Mitchell Electric Hearing Comp. Bostonban. A szab. kelt 1892 decz. 27 XXVI. 3433. A. A villamossággal fűtött kályhák hatását fokozni-és jobb s kényelmesebb oltalmat s elszigetelést nyújtani a fűtődrótoknak czélja e találmánynak. E végből a kályha feneke, födele s oldalfalai egészben vagy részben egymásutánban álló azbesztrétegekből áll, melyek közt maradt térközökben a villamvezetékdrót tekercsben fonalog az egész kályha körül. A fonalítás vízszintes vagy függőleges irányú lehet s az egyes fonalítások minden azbesztrétegen az alább előadott méretű közökben állnak egymástól, hogy így a legjobb fűtő hatást keltsék. Ily rendszerű kályhát az I. ábra oldalról láttat részben kitörőtten, a 2. ábra vízszintes metszetben s pedig függőleg rakott azbesztrétegű oldalfalakkal, mely rétegek körül a drót vízszintes irányban fonalog. A 3. ábra a kályhát látékosan mutatja homlokfal nélkül s itt a fenék s födél vízszintes azbesztrétegekből épül föl, a melyek körül a drót függőleges irányban fonalodik. A kályhát kívül A fémpalást borítja. E paláston belül egyközüen vannak rakva а В azbesztrétegek, melyek száma a kívánt térközöktől s a használt drótmennyiségtől függ. A legbelső részt vékony C pléhpalást födi el. A D egyfolyvást menő vezetékdrót, a mely egy villamos áramkör részét teszi. A kályha oly módon épül, hogy a belső C palást külsejére az azbeszt első rétegét rakjuk, a melyre aztán a D drótot vízszintes
