Találmányok leirása, 1893
Menesztő-készülék kötéllel való bányai szállításhoz.
s odaerősítik őket a pillérhez. A b szögvasak, melyek minden gerendavégnek mindkét oldalára vannak erősítve, arra valók, hogy a G fabakokat kellő állásban tartsák, de arra is, hogy a gerendavégeket vaskosítsák, hogy ezeket a teher le ne roggyassza. A d csapszögek arra valók lehetnek, hogy a fababokat az illeszkedő szögvasakkal összekössék. Ha azonban a csapszögek mindkét fabakon s mindkét szögvason nyúlnak át, akkor annyi mozgó térrel kell birniok, hogy a gerendák végei a vonat elhaladása alatt megfelelőleg engedhessenek. Ekkép a gerendák egymásközt s a pillérrel össze vannak kötve anélkül, hogy a kellő szabad mozgás híjával volnának, s az ingások azonkívül elgyöngíttetnek, miért is a szerkezet nagyobb tartósságú. Az E surlódó lemezekbe még e2 hornyok is vannak, a melyekben az U-vasat a gerendák I-vasával összefoglaló aklák feje szabadon mozoghatnak. Az F gerendákon nyugszanak a J talpak, melyek végeit а К szálfák kötik össze. A közönséges Lx sín mellett még L ellen-sín is lehet rakva s hogy ezek könnyen legyenek a talpakra erősíthetők az M kettős kampolók alkalmazandók, melyek m és mx végeikkel a két sínt állásukban biztosítják. E kampolók az N kampókkal együtt (5. s 6. ábra) s az egyes helyeken alkalmazott P támaszok (2. ábra) a sínszálakat biztosan megerősítik. Az ezekben leírt magasban járó vasút jelessége mindenek fölött könnyedségében s olcsóságában áll. Első sorban egyvágányú villamos pályáknak van szánva, nem nézve azt, hogy a forgalmat gyüleményesek vagy áramvezetők tartják-e fönn; az ily magas pályák nevezetesen nagy forgalmú utakon alkalmaztatnak czélszerűen, hogy az úttest a többi kocsiknak tartassák fönn, de beválik minden oly helyen, a hol kisebb kocsik rövid vonatai közlekednek pl. vidéken, a hol czélszerűnek mutatkozhatik a pályát a földszíntől nem éppen nagyon magasan vezetni vagy azért, hogy hófúváskor a közlekedés meg ne szakadjon vagy hogy a föld egyengetéseinek költsége elessék. Menesztő-készülék kötéllel való bányai szállításhoz. Föltaláló: Stolz Fr. Salzbrunnban. A szab. kelt 1893 jun. 8. XXVII. 1780. A. A szállító edények vízszintes vagy lejtős úton való szállításánál e menesztővel a kötél bármely helyére bekapcsolhatók minden hurkolás stb. nélkül s pedig oly módon, 2. ábra hogy a kapcsolás annál szilárdabb lesz, mennél nagyobb a teher vagy a leküzdendő emelkedés. Ugyancsak a kikapcsolás minden kívánt helyen megtörténhet. A menesztő áll a b és bx szakákkal ellátott s alsó részében kerek vagy sarkos a a vasoszlopból, a mely a szállítóedénnyel erősen össze van kötve, s melyre a v és vx bogiáros nem kerek d korong rá van ékelve, A bL szakán nyugszik az a körül könnyen forgó g marokpofa f és f1 homyos e e hosszú része, s ezen van a h test, melynek belső kivágása magába fogadja a d korongot s mely i és k bütykökkel az f és Jx hornyokba ereszkedik. Az f1 horonyban még helyet talál az / tekercsrúgó, a mely a k bütyöknek nyomódva a h testet w fölületével egyre a d korong v és vl boglárjaival igyekszik érintkeztetni. A h test viseli az m marokpofát. A menesztő egyes részei vertvasból, kovácsolható öntött-vasból, vagy aczélból valók lehetnek. A menesztő hatása a következő: midőn a g maroknak a kötél vastagságának megfelelő n rovatékába (6. ábra) belé Ш)
