Találmányok leirása, 1893
Főzött hüvelyes vetemények épségben tartása.
biztosítására az a horogszárra még egy l forgékony emelttyű van erősítve, a melynek rövid m karja a hosszabb mx karnak nyomódó n rúgóval a b horogszár bx végét szorítja le s a horgot lefogja. A horogba akasztott о karikának f1 szíjára a kutya van kötve A csatlószíj legerősebb húzására sem billenhet vissza a horog forgékony b szára s a kutya az о karikával csak akkor szabadulhat el, mikor a vadász a £ és n rúgókat leszorítja, a mire az emelttyű a g orrozattól elemelődik. E pillanatban a szíjhuzásától a forgékony b horogszár visszabillen, úgy hogy az о karika rajta el lecsúszhat (a kipontozás az I. ábrában) s a kutya szabad. Főzött hüvelyes vetemények épségben tartása. Föltaláló : Dupont-Dennis G. Nantesban. A szab. kelt 1892 nov. 2. XXVI. 3408. Lr. A találmánynak az a czélja, hogy a hüvelyeseket nagy mennyiségben lehessen előkészíteni az épségben maradásra. Az eljárás foganatosítására az ábrabeli készülékek szolgálnak. Az i. s 2. ábra nézetben s fölülnézetben edényt szemléltetnek, mely a hüvelyesek kezelésének van szánva; a 3. 4. s 5. ábrák nézetben, merőleges metszetben s fölülnézetben a hüvelyeseket befogadó serpenyőt, a 6. ábra azt a szitát, mely ez üstbe van helyezve, a 7. s 8. ábra nézetét s fölülnézetét annak az állványnak, melybe a serpenyők beállíttatnak ; a 9. ábra a megrakott serpenyőt merőleges középmetszetben ; a 10. ábra a serpenyő födőjét fölülnézetben ; a 11. ábra az eljáráshoz szükséges rácsos-szitát. A leírásban bab épségben tartása van példaképpen fölvéve. A száraz babot az 1. s 2. ábrabeli edénybe rakjuk, melynek falai a fém szövettel vannak bevonva. Ez edényt aztán csigasorral hideg vízzel teli kádba eresztjük. A hőmérsékletet erre 300 C.-ra fejlesztjük s fél óráról fél órára fokozzuk, míg az 500 C. eléri. Harmadfélórai ázás után a babot edényestül a csigasorral ismét fölhúzzuk sa babot tömény 500 C-os konyhasóoldatba mártjuk, mely után a főzőedénybe kerül. A sósvízbe való mártás azért történik, nehogy a bab megszáradása után kis fehér gombákkal rakodjék meg. A főzőedénynek serpenyő az alakja (3.. 4. s 5. ábra). A serpenyő feneke fölött mintegy két czentiméternyire beillesztett c vastag fémszövet (külön még a 6. ábrában) lehetetlenné teszi, hogy a bab az edény pléhfalával érintkezzék. A serpenyőbe vízzel jól megívódott darab vásznat teregetünk el, a melyre a babot töltjük, s egy másik szintén vízzel megívódott vászonnal leborítjuk. Az egész fölé erre minden öt kiló babra mintegy egy liternyi vizet öntünk. E víz a megfőzendő hüvelyessel nem érintkezik, mert különben kásává lenne. A serpenyőt d pléhfödővel (10. ábra) födjük el. Ez az e kendergúzson nyugszik, a mely a serpenyő köredékére szegecselt f szögvasra van erősítve. Tíz egész tizenkét így megrakott serpenyőt a 7. 8. s 9. ábrabeli állványba állítunk, melynek alját helytálló g lemez s födelét a mozdítható h lemez teszi. Ez utóbbi arra való, hogy az egymás fölött álló edényekre i sróf révén nyomást gyakoroljon s a d födőket az e kendergúzsoknak szorítsa, 11
