Találmányok leirása, 1892
Gép elhasznált kötelek szétsodrására.
J. mozgást végez, hogy e kapocskerék egy fokkal elfordul, miáltal a vele egy tengelyen lévő h excentrikus lemez és így a reá szilárdan erősített mutató tábla is egy számmal odább fordul, mely szám a fedőlemezen lévő q nyíláson látható lesz; így tehát megtudható, hogy a zár hányszor nyittatott ki. Ha most a q nyíláson a mutató tábla utolsó száma, (jelen esetben a 20. szám) lesz láthatóvá, akkor az / emelőkar x orrával az о horogba kapaszkodik és a zár további nyitása csak úgy válik lehetővé, ha a mutató-táblát újólag az i számra visszafordítjuk, a mi úgy történik, hogy a megfelelő kulccsal í kulcsnyíláson j lemez r szakállára nyomást gyakorolunk addig, míg h lemez szabaddá lesz, és akkor azt a kulccsal eredeti helyzetébe visszafordítjuk. A zár zárt állapotát a z födőlemezen lévő t vonalkás rész mutatja, mely и üveges nyíláson látható. — A zár nyitásával vagy csukásával a c lemez d—d1 emelőkarokkal föl- vagy letolódik, miáltal v levélszekrény nyitott vagy zárt helyzetbe jő. Azzal t. i., hogy a nyelv vízszintes irányban eltolódik, míg a c lap vízszintesen el nem mozdulhat; a d és emelők a függőleges helyzetből kitérnek, miáltal ezen emelők végpontjainak (forgáspontjainak) függőleges távolságai kisebbednek. Mivel pedig a nyelv lefelé nem mehet, szükségképpen c lapnak kell emelkednie. A leírt zár főleg vasúti teherkocsikra alkalmazható czélszerűen, és a rajta lévő levélszekrényke alkalmas oly szolgálati irományoknak elhelyezésére, melyeknek rendeltetése az, hogy csak azon személy kezei közé jussanak, ki a zár kulcsának birtokában van. Gép elhasznált kötelek szétsodrására. Föltaláló : Bergmann К. Meissenben. A szab. kelt 1892. febr. 18. XXVI. 252. A. E gép a hasonló czélra szánt gépekkel szemben abban jeleskedik, hogy jóval gyorsabban dolgozik, mert a munkadarabot két végén egyidejűleg sodorja szét. Annyival is tökéletesebb azoknál, mert a munkába vett darabot a munkás a szétsodrás alatt kezében tartja s azért a gépet megállíthatja, mihelyt érzi, hogy a munkadarab ágai szabadon egymás mellé kerültek, tehát a szétsodrás befejeződött. A régibb gépeknél a szétsodrást a munkásnak szemmel kellett kísérnie, a mi igen nehéz, mert a munkadarab igen gyorsau 78 keringél; így aztán nem lehetett elkerülni, hogy a gép gyakran tovább maradt működésben a kelleténél s a már fölsodrott kötéldarab a másik irányban ismét összesodródott. A találmánybeli gépnél egymás mellett ugyanis két csiptetőkészűlék van alkalmazva, melyek egyenlő irányban indíttatnak forgásnak. E csiptetőkbe befogjuk a fölsodrandó kötél két végét, a munkás megragadja e kötéldarab közepét s a szétsodrás közben kezében keringélteti, mi alatt hátrálva megfelelőleg feszítve tartja. A szétsodrás befejeztével a gépet megállítja s az egyes ágakat illetve zsinegeket a csiptetőkből kiszedi. Az ily gépet 4. ábra.
